Rejtvényt fejtünk

Nem én vagyok a főszereplő, az nem is lenne csoda, hiszen ebben a korban ez már természetes. A főszereplő Fédra. Ez sem csoda egy iskolásnál, de nem megszokott egy nagycsoportos óvodásnál. Az, hogy minden alkalommal rácsodálkozom (Cseppet se vagyok elfogult! Hihihi!), ez már nem újdonság. Nem tudok eleget csodálkozni rajta, hiszen imádom minden kis hibájával együtt.(Merthogy az is van ám nekije! Na, de ezzel nem dicsekszünk!)
A hétvégén, két hét kihagyás után megint ittalvós volt. Nagyon vártuk már a nagyapjával, mert ilyenkor feltölt bennünket, még akkor is, ha néha nagyon lefáraszt bennünket. Ilyenkor nincs lazítás! Nem lehet unatkozni vele egy percet se. Mindig kitalálunk valami kreatívkodást, szerepjátékot, együtt főzünk.... szóval telik az idő vele. Amikor elmegy, mindig megállapítjuk, hogy ezt már nem tudnánk csinálni hosszú távon.
Egyre nehezebb olyan elfoglaltságot találni, ami neki és nekünk is jó. Gondolok itt olyanra, hogy az hogy most csússzunk, másszunk, bizony már nekünk nem annyira vonzó. Pedig neki a kedvence az ékszerboltos játék. Ilyenkor a ruhaszárítót borítjuk le pléddel, törölközővel, ő bent felrakja az összes feltalálható bizsut, nekünk pedig oda kell bemenni vásárolni. Hááát, ez ezzel a rossz derékkal nem éppen vonzó, de megcsináljuk.
Újabban a rajzolás az egyik legkedveltebb időtöltése, de azt nem akarjuk hogy itt is azt csinálja, az csak a mi "pihenésünk" idején csinálja. Most hogy esett a hó, csak keveset voltak kint a nagyapjával amíg én főztem. A ronda szél miatt hamar bejöttek és mivel az utóbbi időben az olvasás lett a legkedveltebb időtöltése. Már a múlt nyáron elkezdte írni a nevét egy-egy rajzra. Akkor elkezdtük a nevét kibetűzni, játékosan hangokra bontottuk, azokból összeraktunk új szavakat....már akkor ráérzett a hangösszevonás titkára. Aztán ezek a betűk mindig bővültek, mindig új szavakat írt le, névnapokra, ünnepekre kártyákat készített nevekkel ellátva, mindig kérdezett hogy mit hogyan kell leírni. Már akkor szívesen játszott olyan szókereső játékokat amiket ő talált ki, kiemelte a magánhangzókat a szavakból, szótagolt, szavakat kerestünk megadott hangokkal.... Nem foglalkozott az olvasás tanításával senki, csak ami őt érdekelte, azokat kérdezte. Aztán az apja rátalált a manó olvasásra. Innen egyenes út vezetett már az olvasás megtanulásához, minden más segítség nélkül, önállóan. Azóta minden rajzához odaírja azt is, hogy mit ábrázol. Mindent kiolvas ami elé kerül. Ez tehát az előzmény a hétvégi új kedvenc időtöltés felfedezéséhez.
Amikor dolgoztam még, mindig megvettem a Tappancs újságot. Több oka is volt ennek. Szerettem fénymásolni feladatokat belőle a tanítványaimnak, meg akkor volt még picike Fédra, de már gondoltam rá, hogy milyen jó lesz ez neki. Hát ez az utóbbi bejött. Eszembe jutott hogy milyen sok jó logikai feladat van benne, amit már ő is meg tud oldani (játszva). Elő is szedtem őket, és keresgéltünk benne. Így bukkantunk rá a benne lévő keresztrejtvényre is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk egyet megoldani. Hihetetlen, de rögtön ráérzett és úgy ment neki, mintha már a sokadik lenne. Csak pici segítség kell neki a hosszú mássalhangzós szavaknál.
Amikor délben megjöttek Barnusék, akkor még Bettinek is megmutatta az újonnan tanult tudományát.

 

Megvan a megfejtés! 

Na, még egyet, amíg Apa megérkezik! 

Most aztán lehet "vadászni" a neki megfelelő rejtvények után! Apa, Anya, munkára fel! 

Na, és a Barbie öltöztetés! Hiába horgoltam neki az új ruhákat, az nem volt olyan érdekes, mint a rejtvényfejtés! 

Megint lesz mit felidéznünk a hét folyamán! Aztán új rejtvényeket is elő kell keresni a hétvégére. Azért nagyon szívesen teszem, sőt azt is tudom már milyen új játékot fogunk "kipróbálni" megint.