Safa helyett Kheops (2011.09.03-14.) 1 rész

Ilyenkor télvége felé már egyre sűrűbben nézegetem az utazásokat (főleg Tunéziát), hogy milyen ajánlatai vannak az irodáknak. Persze ez nem jelent semmit, hiszen soha nem foglalunk előre, csak "utazgatok" egy kicsit virtuálisan. Eddig még mindig megvártuk az akciós utakat, azok közül válogattunk mindig. Amíg dolgoztam alig vártam a nyári szünetet, mert akkorra már olyan fáradt voltam hogy sürgősen menni kellett, mindegy volt hogy hová. A nyugdíjazás után ez megváltozott, megvárjuk az ősz elejét, több ok miatt is, és azóta a szerelem Tunézia lett, nem tudok ráunni.
Most is így utazok egy kicsit, felevenítem egyik kedves tunéziai utunkat, erről még valamiért nem írtam, pedig.........
Mint a címből is kitűnik, bizony elég kalandosnak induló volt ez az utazásunk. Hogy miért? Ketten is hibáztunk benne, a hunyók Csaba és én voltunk. Csabának volt mentsége, mert szegénykém már annyira fáradt volt, annyira elege volt mindenből, ő minél előbb indulni akart, meg félt tőle hogy később már nem lesz olyan jó az idő, a tenger. Hiába nyugtattuk, ő elképzelte hogy megyünk, már csak választani kellett a kínálkozó akciós utak közül. Annakidején, mikor a Prima Life Imperial Parkban voltunk nekem nagyon tetszett Hammamet Yasmin, ez a kép élt bennem. Akkor a reptéri transzfer csak megállt a Safa Hotel előtt, és nagyon kellemes látványt nyújtott. Ide egy fiatal pár jött, akiket hazafelé kérdeztünk, hogy milyen volt a szálloda. Dicsérték, és én azt készpénznek vettem. Itt jött az én ajánlásom mikor megláttam, hogy milyen jó áron ajánlják a 11 éjszakás utat. Így aztán a kettőnk döntése alapján bele is vágtunk, ripsz-ropsz le is foglaltuk az utat Hammamet Yasminba a Safa Hotelbe AI ellátással.

Kívülről ilyen megnyerőnek tűnik a szálloda. Belülről se lenne semmi baj, mert jobb időket megélt, jól megtervezett épület, de    szerintem nincs jó gazdája..... nincs aki rendben tartassa, vagy nincs elég vendég, nincs bevétel.... vagy ki tudja mi oka volt.
Mi éppen az ebédidő végére értünk oda, de még gyorsan elküldtek bennünket ebédelni mielőtt elfoglaltuk volna a szobánkat. Már itt rögtön ekkor nem kis meglepetés ért bennünket. Az ebédnél a választék nagyon gyenge volt, de azt akkor még betudtuk annak, hogy nem időben értünk oda. Persze, azt már nem tudtuk mivel magyarázni hogy italféle csak 2 féle agyonig hígított üdítő volt ocsmány műanyag pohárban. A klíma nem működött sehol az épületben, hiába szóltunk később is a recepciónál, süket fülekre talált.
A szobánk az oldalsó szárnyban volt az első emeleten, aminek az erkélyéről kicsit láttuk a tengert és legnagyobb bánatomra az El Mouradi El Menzah-ra nézett. Ez volt a legnagyobb szívfájdalmam, mert eredetileg oda szerettünk volna menni. A szobánk tisztának éppen nem volt mondható, az ágyak is olyanok amilyenek..... még kipakolni se volt kedvem, gusztusom. A fürdőszobáról már nem is beszélve! Mindig viszünk magunkkal fertőtlenítőt, alapból szeretem áttörölni a kádat, stb-it, de itt komoly takarításra volt szükség. Átöltöztünk és indultunk a medence környékét felfedezni, mert a legnyomósabb ok ez volt a gyerek miatt, ő is ezt a szállodát választotta a csúszda miatt. Hát a csúszda az nem akart működni, még talán 1 órát se. Még talán ez se lett volna olyan vészes, de annyira kopott volt, hogy még csúszni se akart.  A kert a hátsó medence körül szemetes, kopott kertibútorokkal, agyon nyúzott napozóágyakkal...Lehangoló volt az egész. A bárban választék szinte semmi, de az se ital, csak valami vizezett lötty volt, de ez is csak koszos műanyag pohárban. Nem segített még a dinár se semmin. Aztán jött a vacsora! Kevés a választék, de amint kihozták a helyiek mint a haramia megrohamozták, oda se lehetett jutni, de a pótlásra rengeteget kellett várni. Klíma természetesen akkor se működött.
Mondanom se kell, hogy az éjszakát átbőgtem hogy én nem bírom ki itt még 10 napig. Reggel lementünk a partra, ahol a másik meglepetés ért. Íme a szálloda partja

Hát nem ilyen partról álmodoztam! Végigsétáltunk a parton, közben sírtam, mert a gyerekeket sajnáltam igazán, hogy a szabadságukat ilyen körülmények között kell tölteniük. Visszamentünk reggelizni, ami megint óriási csalódás volt. Ez volt a negyedik tunéziai utunk, tudtam milyen elvárásaim lehet(né)nek, de ez a nyomába se ért annak.
Reggeli után leültünk a hallban, mert az idegenvezetőt vártuk. Közben papírzsebkendővel elkezdtem az előttünk lévő asztalkát tisztává varázsolni, hogy a kávécskánkat el tudjuk ott kortyolgatni. Meglátta ezt egy hölgy, nem tudtuk ki az, de különösebben akkor nem is érdekelt. Érdeklődött hogy milyen a szobánk. Na, nekünk csak ez kellett! Meghallgatott bennünket és kérte hogy menjünk fel vele. Megnézte, hívta a takarítónőt, és mint a forgószél kidobálta az egész ágyneműt. Megparancsolta egy másiknak hogy tegyen rendet ott. A férjemet annyira elvarázsolta, hogy rögtön adott neki 5 dinárt, Ági egy tábla csokit. Az eredmény ez lett, igényesnek még ez sem mondható, csak olyan csináljunk nekik valamit (muszájból)

Mire az információs órára került a sor, én már csak sírni tudtam. Ismerős volt az idegenvezető, vele voltunk a másik nagyon jó szállodában két évvel ezelőtt.Időben lementünk, és  megkértem, hogy vegyen fel jegyzőkönyvet a körülményekről  és intézze a repülőjegyet visszafelé, mert nem maradunk itt tovább. Megsajnált bennünket és a vége az lett, hogy jegyzőkönyveztünk, felajánlott egy másik szállodát Nabeulban a Hotel Kheops-ot és elintézte, hogy még aznap délbe átvigyenek minket oda. Az ebédet már ott fogyasztottuk el.
Nagy csalódás volt ez a szálloda, de nemcsak az, hanem maga a Hammamet Yasmin is. A csodálatos(2 évvel ezelőtti) sétány egyáltalán nem a régi képet mutatta. A szállodák alatti üzletek bezártak, a kirakataikban az otthagyott szemetes helyiségek, az utcák szemetesek, a kitört kandeláberek csonkja hanyagul otthagyva, lehangoló látvány fogadott. Így nem lehet jó szívvel ajánlani senkinek egy-egy települést, szállodát ajánlani még 2 év távlatában sem. Sajnálom hogy ezt meg kellett tapasztalnunk! Aztán végül minden jóra fordult a rossz kezdet után, és minden jó, ha jó a vége.