Élmény ajándék a Mátrában 2.

Az első napot nagyon kellemesen és hasznosan töltöttük. Estére aztán rendesen el is fáradtunk, de még hátra volt a vacsora. Mikor megérkeztünk kétféle menü közül választhattunk (zöldborsóleves vagy gulyásleves,  gombapaprikás galuskával vagy fűszeres csirkemell rizzsel, fagylalt vagy gesztenyepüré)
Amikor beléptünk az étterembe, nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Választottunk egy asztalt és leültünk. Rögtön jött a pincér egy üveg vörösborral és megkérdezte, hogy melyikünk kóstol. Először csak néztünk rá bambán, de ő nem szólt semmit, mi meg azt gondoltuk hogy itt ez a szokás. Kicsit morgolódtam is magamban, hogy talán megkérdezhetnék, hogy szeretnénk-e bort inni. Magamra is haragudtam, hogy hogyan lehettünk ilyen balfácánok, hogy nem kérdeztünk semmit, csak elfogadtuk a kínált bort.  Na, mindegy! Bort iszunk vacsorára, én is, pedig nem is vagyok boros. A leves nagyon ízletes volt, a csirke bőséges, a gesztenye már szinte nem is hiányzott volna... Aztán egyszercsak megjelenik a pincér egy tortával... Na, ekkor esett le a tantusz rögtön! Azonnal tudtam, hogy ez a gyerekek meglepetésének része még mindig.
Nagyon meghatódtam, elérzékenyültem.... Istenem köszönöm hogy ilyen drága gyermekeink vannak! Nagy kópék! Úgy hallgattak róla hogy mire készülnek! Vacsora előtt beszéltünk velük telefonon, már akkor gyanúsnak kellett volna lenni, hogy miért mondta Csaba hogy majd vacsora után még beszélgetünk. Azt hittem, hogy csak arra kíváncsiak hogy mennyire ízlett nekünk a főztjük. Az biztos, hogy ezt a vacsorát nem fogjuk elfelejteni, sokáig fogjuk még emlegetni!
A második napra terveztük, hogy meglátogatjuk a bükkszéki felújított fürdőt. Pár évvel ezelőtt már jártunk ott, akkor is nagyon jónak találtuk, különösen Barnusnak tetszett. Olvastam róla, hogy bővítették és fel is újították a régi medencéket is. Tényleg nagyon szép és modern lett! Ilyenkor kicsit irigykedem is hogy nekünk nincs ilyen (Csúnya dolog, tudom)

  

Távolról a siroki vár. Nem mentünk be, mert már itt is jártunk. 

Nem csalódtunk ebben a fürdőben sem. Itt sem voltunk többen mint előző nap Demjénben. Ide a nyáron még biztosan el fogunk menni, de több napra, mert egy nap nagyon kevés rá.

Az étterem fölött vannak a fedett medencék

 

Gyógymedence

 

Élménymedence 

 

A régi csúszda a domboldalban, előtte a nagy úszómedence

 

A fedett részből ide lehet kijönni, itt lehet a jó időt élvezni

 

Az újonnan (a régiből) kialakított élménymedence

 

Szabadtéri gyógymedence

 

Nem hazudtolom meg magam, egy csodaszép tobozzal teli fenyőfa

 

Hazafelé a siroki vár, a másik irányból

 

Fantasztikusan szép erdei út, ahol a fák összeborulnak az út fölött (Emlékeztet a Pingyomtól lefelé vezető útra)

Estére jól "elfáradva" értünk vissza a szállodába, de még akkor is szemerkélt az eső. Nem is nagyon bírtunk volna barangolni a kertben, kipihentük vacsoráig a fürdés fáradalmait.
Már odafelé úton elterveztük hogy hazafelé bemegyünk Szomolyára, megnézzük a cseresznyefesztivált. Nem is a fesztiválhangulat vonzott bennünket, hanem egy kis igazi szomolyai cseresznyét szerettünk volna venni.
Sajnos korán érkeztünk, mert még akkor kezdtek a sátrakba kipakolni. Cseresznyét persze sehol nem láttunk még egy szemet se! Pedig a szomolyai cseresznye nagyon finom! Ritkán tudjuk kifogni a piacon, egy idős néni szokta árulni, nekik telkük van Szomolyán. Ő is csak akkor hoz, ha az unokák szednek neki, ami ugye eléggé bizonytalan.
Egyik háznál különféle lekvárokat árultak, szóba elegyedtünk velük. Ők mondták, hogy nincs cseresznye, már a fán kirepedt nagy része, ők is azért készítettek belőle lekvárt.
Érdeklődtünk hogy hol vehetnénk még, és ott is kérdeztük. Ők meg nem tudtak kimenni a hegyre, mert előző napon is olyan mennyiségű eső esett hogy járművel nem lehet a földúton megközelíteni. A következő helyen is csak estefelére tudtak ígérni, de ott legalább volt egy kis szerencsénk mert vettünk egy rúd mákos-cseresznyés süteményt, meg (állítólag) cseresznyepálinkát. Azt tudtuk, hogy nem várjuk meg a fesztivál megnyitását, így kicsit lehangolva elindultunk haza.

Készülnek a sátrak, hatalmas területen lesz a kézműves meg a mindenféle gagyiból álló vásár.

Azért nem jöttünk ám el üres kézzel, mellénk szegődött a szerencse. A falu elején nagyon szép, igényes, szépen megművelt kertek, szőlőföldek vannak. Meg is csodáltuk őket, de fotózni el is felejtettem. Ami nagyon meglepő volt, hogy nagyon kevés helyen volt kerítés. Ebből aztán rögtön le is vontam a következtetést, lehet hogy itt nem lopnak. Akkor ez egy csodajó hely! Bezzeg nálunk a lyukói szép kiskerteket tönkrevágták a megélhetési bűnözők. Pedig ott is milyen gyönyörű kertek voltak!
És ekkor itt beugrott egy gondolat, hogy mi lenne ha megkérdeznénk itt valakitől aki éppen ott tartózkodik, hogy.... Szerencsénk volt! Egy srác éppen füvet nyírt, és az anyukája meg szedte a cseresznyét maguknak. Egy nagyon kedves, aranyos hölgy volt, aki megszánt bennünket és ideadta (na nem ajándékba, hanem JÓ pénzért) a maguknak szedett nagy vödör gyümölcsöt. Ellátott még jó tanáccsal is a tartósítást illetően. Mégiscsak jól végződött ez a kalandunk is!
Hazaérkezve aztán jöhetett a feldolgozás a pihenés helyett. Hoztunk egy csomó gombát is az üdülő kertjéből. Azóta már a polcon vannak a lekváros, dzsemes, szörpös üvegek, a fagyasztóban kuksolnak a hagymával ledinsztelt gombák, meg egy kevés cseresznye is.. De jó lesz télen visszaemlékezni majd ezekre a napokra, mikor az asztalra kerülnek ezek a finomságok!

 

Lila pereszke

 

Erdei csiperke