El Mouradi Club Kantaoui 2013. 09. 24-10. 01. (I. rész)

Végre sikerült az, amit nagyon régóta szeretnénk már megvalósítani, hogy Barnusékkal tudjunk Tunéziába utazni. A tavalyi elmaradt utazás óta egyfolytában tervezzük az utat, és nagyon akartuk hogy jól sikerüljön, hogy ők is megszeressék Tunéziát. Ezért voltam nagyon körültekintő a választásnál, nem szerettem volna beleszaladni olyan dolgokba amit a fórumon olvastam. Nagyon ronda és elfogult vagyok, de azokat a rémségeket amiket olvastam, szinte el sem akartam hinni. Ott mocorgott azért bennem, hogy a sors fintora lehet éppen ezért, hogy mi is kifoghatunk egy ilyen hotelt. Na, meg az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy "last minutba" szerettünk volna menni, mert 4 fő esetében azért ez jelentős összeg. Kivártunk az utolsó hétig, mert a gyerekek szabadsága adott volt, ahhoz kellett igazítani az indulást. Végül az El Mouradi Club Kantaoui mellett döntöttünk, nyáron ott voltak Csabáék is, és az ő értékítéletükben megbíztunk. Sikerült a gépen az utolsó 4 helyet megcsípni! Kezdődhetett a készülődés, az igazi tervezgetés..... az imádkozás, hogy jó legyen, mert az egyiptomi események miatt a szállodák fullon működnek még most is, ami ebben az időszakban már nem jellemző.
Eljött az indulás napja is, a transzfer "jól kiszámítva" jött értünk, szinte utolsóként vettük át az utazási irodától a vouchereket. A becsekkolásnál a gépen jól hátul kaptunk helyet, de szerencsére 2 hely ablak melletti volt.

 

Liszt Ferenc Repülőtéren

Egész úton azon szurkoltam, hogy jó szobát kapjunk, hogy mi is úgy érezzük magunkat ott, mint néhány hete Csabáék. Az indulás, az érkezés simán ment, időben odaértünk a szállodába, este 7 órakor már az üdvözlő koktélt kortyolgatva töltöttük ki a bejelentkezési lapokat.

Első benyomásunk a szállodáról jó volt, gyorsan, gördülékenyen megkaptuk a szobakulcsokat, abba az épületszárnyba ahol Csabáék is voltak, csak a földszinten. (702,709) Hatalmas szobák nagy erkéllyel, a fürdőszoba tágas, minden tiszta..... megnyugvás. Eddig minden jó.

Ki se pakoltunk és irány az étterem, mert a vacsorát az első turnusba kértük, ami fél 7- 3/4 8-ig tartott. A főpincér keresett nekünk helyet és átadott bennünket a "pincérünknek", aki rögtön hozta is a kért italunkat. Nagyon kedves volt, ezért rögtön díjaztuk is az igyekezetét. Nem maradt el a hatás, mert attól a naptól kezdve mindig feldíszített asztallal, mosolyogva, az asztalra készített italokkal várt bennünket.

 

Az igazi

3. napon délben egy morcos pincér várt bennünket, mi vele is kedvesek, mosolygósak voltunk, de ő továbbra is kimért, láthatóan rosszkedvű volt. Mondtam is a többieknek, hogy sebaj, "Amilyen a mosdó, olyan a törölköző". Este, mikor mentünk vacsorázni már messziről jött elénk, karon fogta a férjemet és vezette az asztalhoz, mutatta hogy a gyertyát körbeszórta virágszirommal. Egészen más volt délben, mintha kicserélték volna. Megérte neki váltani! Csak egy napig volt velünk, visszakaptuk az igazit, akit megszerettünk, akivel egész jó kapcsolatot alakítottunk ki.

 

Az egynapos 

Pénteken időben érkeztünk a vacsorához, de kb. 10 perces késéssel nyitották ki az étterem ajtaját. Amikor beléptünk megértettük az okát. A pincérek és szakácsok a bejárat mellett sorfalat álltak és amikor mentünk befelé, tapssal fogadtak bennünket. A szánk is tátva maradt, mert minden asztalon gyertyák égtek, mindenféle finomságot készítettek, a desszertes rész pedig megállta volna a helyét valamilyen versenyen is, az ízekről már nem is beszélve.

Rögtön első este már leültünk az esti műsorokhoz, megnéztük a mini diszkót, utána még táncoltunk is egyet, de a műsorra már nem maradtunk, mert kicsit fáradtak voltunk és a bőröndjeink is felbontatlanul vártak ránk.
Első reggel korán ébredtem, és fél hét körül igyekeztem le a partra ágyakat foglalni, de meglepetésemre már alig volt üres napernyő.
A napágyak is eléggé kopottak, töröttek voltak. Ez csalódás volt.
Közben átmentünk egy kicsit nosztalgiázni a szomszédba, az EM Port El Kantaouiba is. Háááát, van különbség a két szálloda partja ill. annak a felszerelése között. Sőt, még a kertjét is jobban szerettem.
Bementünk a Selima kertjébe is, és nagyon jó benyomást keltett bennem. Kezdem megérteni, hogy miért olyan népszerű az a szálloda. Legközelebb talán azt célozzuk meg vagy a Cap Mahdiát, ha akciózzák.
Egyik nap elmentünk Monastirba, mert azt szerettem volna ha a gyerekek látják. Más kirándulást nem terveztünk, mert nagyon fáradtak voltak, inkább pihenni jöttek, ízelítőt akartunk csak adni nekik ebből a világból, hogy el tudják dönteni, hogy "Soha többé Tunézia!" vagy ők is megszeretik és újra visszatérnek jobban megismerni. Nagy örömömre az utóbbit választották.
Este megbeszéltük egy taxissal, hogy reggel 8-ra jön értünk, elvisz Monastirba, ott vár ránk 3 órát és mindezt 40TDN-ért teszi meg. Pontosan várt bennünket, nagyon normálisan vezetett, nem tunéziai stílusban. Útközben jó volt végig suhanni az ismerős tájon, és 3/4 óra alatt ott is voltunk.
Rögtön indultunk a temetőt és a Bourghuiba Mauzóleumot felfedezni. A hősök kupolájánál állt egy idegenvezető, aki rögtön mellénk szegődött. Nem is emlékeztem rá, hogy ez a rész be van kerítve.

 

Végig mentünk vele a bejárat felőli bal oldalon és sok érdekes dolgot mesélt a temetkezési szokásaikról, amit nem tudtam. Pl. A síremlékek szintjéből lehet következtetni az ott nyugvó nemére ( egyszintes férfi, kétszintes nő, a 3 szintesek a régiek) A hagyományos a beton, ezt 6 hét után a család eldönti hogy úgy hagyják vagy leburkolják. Azt tartják, hogy a "mű" leburkolt sírokból nem fognak tudni feltámadni, örökre ott maradnak...... A látogatók általában hétvégén mennek a sírokhoz, és akkor követ, vizet, ennivalót vagy pénzt visznek. Mi is láttuk ahogy egy flakonban vizet hozott egy nő és a sírra locsolta.  Itt is, mint általában a csodálatos formára nyírt fák, bokrok között ott volt a szemét. Nagyon lehangoló látvány ilyen helyen, 5 évvel ezelőtt sokkal tisztább volt a környék.

A végén azért kijött belőle az arab mentalitás, mert vinni akart bennünket a medinába, mondván hogy a fixáras bolt drága. Nem vettük be a cselt, bementünk a mauzóleumba.  Ide már nem jött be velünk, elballagott a maga 2 dinárjával. Nem is volt baj, mert emlékeztünk az előző látogatásunkra.

 

Átsétáltunk a parkon, és megindultunk az erőd felé, a régi nagymecsethez.

Közben találkoztunk a taxisunkkal és megbeszéltük vele, hogy kevesebb ideig maradnánk, visszafelé álljon meg velünk a jacht kikötőnél hogy ott is szét tudjanak nézni nappal is a gyerekek.
Az erőd és a mecset között lesétáltunk, megnéztük Monastir nagy strandját és közben belebotlottunk egy kendőt áruló emberbe. Itt aztán ízelítőt kaphattak a gyerekek az arabok sokakat elriasztó módszeréből is.
Felkötötte rájuk a kendőt, mondván hogy szuvenír, a férjem adott neki 5 dinárt, de kevésnek találta és még kért volna. Itt jött a sok gyerekre hivatkozás..... bizony, aki nem tud ezekről a dolgokról, azoknak ez ijesztő is lehet. Ezért jó utazás előtt felkészülni ezekre, minél többet megtudni a szokásaikról, olvasni, tájékozódni, akkor talán ezeket ki lehet védeni.

  

A kikötőre már nem túl sok időnk maradt, meg úgy gondoltuk hogy majd jobban szétnézünk ha jövünk a zenélő szökőkutat megnézni. Néhány gyorsan készített fotó innen is.

 

A kikötő bejárata előtt

A szökőkútnál, ami csak este működik

Egy délelőttöt rászántunk a Sousse-i medinára is. Reggeli után rögtön indultunk is, hogy a nagy tömeget elkerüljük. Megint jött a taxis alkudozás, végül 7 dinárban egyeztünk meg. Először a kalózhajó kikötőbe mentünk el, mert azt nem lehet kihagyni.

A medinába oldalról mentünk be, először a húspiacot néztük meg. Európai szemnek borzalmas látvány az állatok fejét nézni és nem éppen szívderítő látvány a pultra kitett hús sem. Annyi viszont biztos, hogy nagyon szép friss húsokat kínáltak, de.....

A zöldséges és fűszeres rész már üdítőbbnek hatott. Itt vásároltunk 6 TDN/kg áron friss pörköletlen mogyorót, amiből remélem hogy pár szem marad vetőmagnak is.

Ezekután jött az alkudozás a ruhák között, meg a vásárlás. Nagyon szép ruháik vannak, legalábbis nekem nagyon tetszenek.

 

Innen is lehet válogatni! Sikerült is egy vízipipát venni....

Egy helyen még gyöngyöket is találtunk, de itt már a férjem nagyon türelmetlen volt, nem élveztem ki igazán a vásárlást. Úgy döntöttünk, hogy indulunk vissza a szállodába és majd egyszer még bejövünk ide. Na, ebből nem lett semmi! Sebaj, lesz miért visszamenni jövőre!
Hazafelé 8 TDN viteldíjban egyeztünk ki a taxissal, de ebben már benne volt az is hogy megáll a Generál Magazinnál amíg bevásárolunk. Itt aztán feltankoltunk rendesen.
A délutánokat minden nap a parton töltöttük, kihasználtuk a jó időt, a kellemes hőmérsékletű tengert élveztük, hullámoztunk kedvünkre. Megint megállapítottuk hogy az egy hét (6 nap) nagyon kevés ide, mert még rendesen fel se fedeztük a szállodát sem.
Az utolsó két napot végig lent töltöttük a parton, még ebédelni se mentünk fel. 1/2 1-4 óráig pizzát és kicsi hamburgereket sütöttek lent a beach bárnál, és gyümölcsöt is kínáltak. Nem is nagyon voltunk éhesek sem, meg a tengert se akartuk otthagyni. A nap minden percét ki akartuk használni.
(Folyt. köv.)