Gumós begónia

Először megint az emlékek jönnek elő! Régen volt már amikor először találkoztam ezzel a szépséggel. Első emlékeimben a barlangfürdő bejárata melletti tövek ugranak be. Rengeteg színben pompáztak a járda jobb oldalán a bokrok félárnyékában. Jól rájuk csodáltam, akkor még nem tűntek mindennapi virágnak. Aztán egyszer elém bukkantak megvásárolható virágok képében is! A régi, Búza tér-i piachoz kapcsolódik ez is, ott lehetett hajdanán sok szép különleges virághoz hozzájutni. Jaj, de szép idők is voltak ezek! Volt egy bácsi, aki akkoriban itt a környékünkön szinte még egyedül foglalkozott ennek a nevelésével. Megadta még a címét is hogy hová mehetünk el vásárolni. Kihasználtuk, és bizony beleszabadultam a válogatásba. Sikerélmény volt, mert a következő években hatalmas bokrokká fejlődtek és ontották a virágot egész nyáron. Aztán elkezdtek egyre kevesebb virágot hozni, meglepte őket a lisztharmat, csak baj volt velük.... Vagy csak velem volt baj akkoriban?! A lényeg, hogy nem kerültek be a pincébe, kifogytam belőlük.
Azt persze azóta sem felejtettem el amit a bácsi mondott akkor. Ha igazán szép, dúsan virágzó begóniákat szeretnék, akkor jó fenyőerdőben szedett földbe ültessem őket. Ez nagyon bejött! Igaz, hogy azért kapnak ám jóféle kis tápot is volldünger formájában.
Tavaly nyáron aztán sikerült megint beleszerelmesedni egy citromsárga tőbe. Egész nyáron bőséges virágot hozott. Hogy mi lett vele a télen, azt nem tudom, de eltűnt.

Ő volt az júniusban a vásárláskor, majd szeptember végére már jócskán megnyúltak a hajtásai, támasztgatni kellett a sok virág súlya miatt.

 

Ők ketten névnapi ajándékaim

 

Ő is tavaly érkezett hozzám, egyszer a nászasszonyomtól kaptam, ő szaporította a sajátjáról. Csodaszép színe van, a valóságban inkább olyan barackos. Erről is lehet látni, hogy könnyen szaporítható hajtásokról is. Eddig én még nem próbálkoztam vele, de most meg fogom próbálni, mert a nyáron beléjük szerelmesedtem.

 

Gyönyörűséges! Egyszerűen imádom! 

Csendélet szőlővel 

Ő pedig a számkivetett! Szép nagy bokor, semmitmondó apró virágokkal. Nem biztos hogy a jövője biztató. 

Még mindig ontják a virágokat, gyönyörűek. Lassan kezdem megvonni tőlük az éltető vizet, hogy száradjanak le a hajtások, a pincébe már csak a cserepeiket szeretném levinni hajtások nélkül. Hiába, " Itt van az ősz, itt van újra..." a maga szépségével. Kezdődhet lassan a virágok teleltetőbe hurcolása, a nemszeretem munka.