A költészet napján és édesanyám születésnapján (aki már évek óta fentről figyel bennünket), az ő emlékezetére ezt a verset szeretném megörökíteni itt a blogomban magamnak, hogy bármikor elolvashassam.
Köszönöm szépen Orsinak, hogy megtalálta és megosztotta velünk! És köszönöm Andrássy Rékának, hogy olyan verset írt, ami magával ragadott és millió kis emléket idézett fel vele bennem. Olyan, mintha az én érzéseimet írta volna le....
Köszönöm szépen Orsinak, hogy megtalálta és megosztotta velünk! És köszönöm Andrássy Rékának, hogy olyan verset írt, ami magával ragadott és millió kis emléket idézett fel vele bennem. Olyan, mintha az én érzéseimet írta volna le....
Anyukám kedvenc virága voltak A meténg (mi télizöldként ismertük) mindig eszembe juttatja, hogy halottak napja előtt elmentünk az erdőbe szedni, és abból készítettünk sírkoszorúkat. Olyan ügyes keze volt!
Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista
Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
„Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
„Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.
-Lehetetlen? - ez itt a kérdés? Bizony, ezek közül sok dolog lehetetlen! Azt mondják, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Ez is igaz! Sokszor, sok mindenben tehetetlennek érzem magam. Ilyenkor el is gondolkodom, hogy hogyan jutottam el idáig. Én, aki olyan határozott voltam! Néha úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Mi történt velem? Mi változtatott meg ennyire? Ez az öregséggel jár? Ennyire öreg lettem?!
Kicsit elkalandoztam! Vissza a bakancslistához! Na, ehhez aztán csak az kell, hogy ne legyek tehetetlen! Olyan sokat fel tudnék írni arra a listára! Ez álom? Vagy valóság? Á, nem is tudom! Vágyálom!
Jól át fogom gondolni, és csak 10 dolgot fogok felírni magamnak. Hátha sikerül őket kipipálni!
A vers olvasása közben (számtalanszor átolvastam) csak úgy tolultak az emlékek, hogy ezek közül mennyit kipipálhatok, mennyit átéltem már! Azért maradt bőven olyan is, amit felvennék a listámra!
Minél többször olvasom a verset, annál inkább magával ragad, annál inkább a sajátomnak érzem.
Bakancslista írására fel! (mármint nekem)
Úgy örülök neki, hogy ennyire megkedvelted ezt a verset! minél többször olvasom el, annál közelebbinek érzem magamhoz én is.
VálaszTörlésA meténget nagyon szeretem, tavaly hoztam valahonnan egy kis tövet, elültettem kint a kapu előtt, már nagyon szépen megbokrosodott. Direkt azért tettem ki, hogy majd befutja azt a területet.
Nagy kedvencem lett ez a vers. Szégyen vagy nem, de eddig nem hallottam erről a költőről. Rákerestem és megtaláltam, olvasgattam a többi verseit is, megszerettem.
TörlésA meténg nagyon hálás kis növényke. Nálunk már jól elszaporodott, a fenyők alatt szőnyeg van belőlük.
Huh, nekem nincs bakancslistám. Most elgondolkodtattál. Az a baj velem, ha mennek ezek a divatos dolgok nekem nem mennek. A listák, mindenféléről. A verset mentettem magamnak, s én is sokszor elolvasom, majd. Képzeld van meténgem, a szomszédból jött át. S egy helyen, az árnyékoson egész szépen megeredt, most virágzik is. Ahonnan idehoztam ott kínlódott,viszont ott a primulák élik világukat.
VálaszTörlésEz a bakancslista nekem se megy igazán, de ez az én hibám! Nem vagyok elég kitartó, inkább csak álmodozó. Ez a mostani bakancslista is csak a vers miatt van. Nem is tudom,hogy mit tudnék leírni bele.... Hagyom magam sodródni már, annak örülök, amit az élet hoz.
TörlésA növények megkeresik maguknak a megfelelő helyet, ott aztán megtelepszenek rendesen. Nálam a primulák a kert minden részét szeretik, ellepik. Az egynyáriakkal viszont harcot folytatok, és általában én vagyok a vesztes.
Szép a vers, én még ízlelgetem.
VálaszTörlésMeténg az idén nálunk nem nagyon szép de már szinte befutotta a ház elején minden szabad területet. Pár évvel ezelőtt sokkal szebb volt, valószínű tápanyag hiánya van, kiélte a földet.
A versekkel csak így lehet! Van amelyik hat rám, van amelyiket csak elolvasom.
TörlésHelyre fog jönni a meténged biztosan! Valamelyik nyáron a nagy meleg miatt nagyon meggyérült, azt hittem, hogy kipusztulnak. Hiába locsolgattam őket, úgy tűnt, hogy elbúcsúzhatom tőlük. Egy jó csapadék után feléledtek, szinte megduplázódtak.