Nagy fába vágtuk a fejszénket!

Vegyes érzelmekkel kezdek hozzá ehhez a bejegyzéshez. De még mennyire vegyesekkel! Hogy miért?  Olyan lépést voltam kénytelen megtenni, amit én magam sem akartam. Imádom ezt a keszekusza kertünket minden kis növényével együtt, de.... sokszor a józan észre kell hallgatnunk. (Biztos, hogy az enyém volt a józanabbik?)
Régóta tervezgettük már ezt a munkát, de ősszel lebetegedett a mesterünk, akkor elmaradt. Féltem, hogy a tél elhúzódása, a felázott talaj miatt megint nem sikerül. Szerencsére ez tegnap megoldódott!
Tudom, hogy sokaknak ez barbár munka, de az én lelki nyugalmamhoz erre szükség volt.
18 éve költöztünk ide, és azóta csak hordoztam ide a növényeket. Mindig oda dugtam le, ahol még egy kis szabad helyet találtam. Nem magazinba való kertünk van, hanem élhető, kedvünk szerint alakított, ahol lehet pihenni, feltöltődni, tevékenykedni. Nekem igazi örömforrás. Jaj. már megint másfelé akarok kalandozni! Vissza a telepítéseinkre!
Persze, itt is a kályhától indulok el! (Nem tartozom éppen a szűkszavúak körébe, meg valahogy meg kell magyarázni, hogyan jutottam erre a döntésre)
Nagyon régen, amikor először kerestünk családiházat, az egyik meghirdetett ház kertjében sok nagy fenyőfa állt. Már akkor rácsodálkoztunk a szépségére, magával ragadott bennünket, és valahol ott fogalmazódott meg bennünk, hogy majd egyszer mi is ültetünk ilyeneket. Hááát, erre bizony jóval később került csak sor. Persze, nagyon sokszor emlegettük, mert mély nyomokat hagyott bennünk.
A másik igen kedves fenyőfás emlékem még a gyermekkoromba nyúlik vissza. 6-7 éves lehettem, amikor a karácsonyfánk egy élő fa volt, alig 1 méteres. Az ünnepek elmúltával Apuka kiültette a pince mellé, ahol megerősödött és hatalmas fává nőtt. Mikor elköltöztünk onnan harmincakárhány év után, a fa gyönyörű sudár volt. Sikerült is a kertünkbe telepíteni  14 db-ot, amik már nem is olyan kicsik....
Akkor most értünk el a lényeghez! Mikor ideköltöztünk, az előző kertünkből menekítettem néhány kedvencet, (Sajnos keveset, mert azóta a régi szép kertem az enyészeté lett!), többek között a ház előtti szépséget. Még a Csille utcai házban laktunk, amikor egyik anyák napjára kicsi ezüstfenyőket kaptam a fiúktól, nem voltak még fél méteresek sem. Az utcával párhuzamosan ültettük el őket, azért hogy majd ahogy nőnek, eltakarják a belátást az utcáról. Nem sokáig nőhettek ott, mert mikor költöztünk közülük csak egyet hoztunk magunkkal, mivel parkosított udvart hirdettünk, nem lett volna ildomos elhozni a többit is. Nahát, az az egy jól járt, mert a többit bizony kipusztították az új tulajdonosok. Azt az egyet akkor az előkertbe ültettük el, ahol nagyon jól érezte magát és óriássá növekedett. Félő volt már, hogy bajt okozhat a sok vezeték miatt. Az én döntésem áldozata lett.

Ilyen volt, ilyen lett! Ezt bizony még szokni kell!

Aztán haladtunk tovább! Ettől a frász kerülgetett már minden vihar alkalmával! Látszik, hogy az alja már rendesen meg van nyesegetve. Innen szedtünk mindig gallyakat halottak napjára, karácsonyra.... Nagy harcok árán jutottunk el a döntésig, hogy ezt megtegyük. Barna egyetlen ágat se akart hagyni levágni. Az én félelmem győzött. Még van egy kis csinosítgatni való rajta.

Előtte, utána

Ezt a kupacot kellett feldolgozni, hogy kedden majd elvigyék a zöldhulladékosok. Sikerült! 

Szállításra készen, bekötegelve

 

Ahogy ledobták, olyan virágporfelhő keletkezett. Nem csoda!

Búcsúzóul egy kis szépség

A gesztenyefát is visszavágták egy kicsit, így már jobban gömb formája lesz 

A következő megálló a kerti háznál lévő fenyőknél volt.

 

Néhány éve még ilyen vékonykák voltak, de mára már óriásokká váltak

 Ezeket a hálószobánkból látom, és egy-egy viharnál a szívbaj kerülget, hogy mikor dőlnek ki. Itt nem sok "sikerrel" jártam, mert leszavaztak, hogy nincs csonkolás. Muszáj volt nekem is engedni! Innen csak a selyemfenyő Fédra-fa) mellettit vágták ki és a 4 nagy közül a legkisebbet, hogy levegősebb legyen. Jól kivilágosodott, jöhetnek vissza a rodik!

Ilyen volt, ilyen lett 

Már terjeszkedhet a Fédra-fa is, és a rodiknak is több fény jut. Most jön még a munka nagyja, visszatelepíteni a rodikat!

Mikor a Fédra-fa csak ekkorka volt még! 

A következő megálló a nagy kedvenc birsalmafánál volt! Imádtam ezt a fát, azt az árnyékot, amit adott. Olyan jó volt itt üldögélni alatta! Rengeteg gyümölcsöt termett, de én akkor is a különlegességéért szerettem. Ezeken a régebbi képeken is látszik, hogy a törzse megrepedt, és Csaba körül abroncsozta. Sajnos ez sem sokat segített, mert fokozatosan száradt el. A napokban vettük észre, hogy a fél oldala rádőlt a kerti ház melletti fenyőre, balesetveszélyessé vált. 

Fénykorában....

...és utána 

Ragaszkodtam hozzá, hogy ne vágják ki teljesen, mert szeretném majd a törzsét letisztogatni a háncs daraboktól és valamilyen növényt felfuttatni rá. 

A rodik szanaszét vannak a kertben, várják az új helyüket. Na, ez lesz még csak a komoly derékpróbáló munka!

Akad még itt munka! Nem unatkozunk!