Karanténos karácsony

Évek óta a saját fenyőágainkból készítünk karácsonyfát. Voltak köztük szebbnél szebbek, de ilyen még soha nem volt.

És íme a mi rendhagyó, karanténos karácsonyfánk! Rendhagyó, mert nincsenek rajta hagyományos díszek, nincs kivilágítás, nincs semmi, ami a régmúlt karácsonyokra emlékeztetne bennünket. De van rajta ölelő kar, minden családtagé. Így legalább virtuálisan tudjuk átölelni egymást a fenyőfa lombján, ha már a valóságban nem tehetjük. Ezek az ölelő karok mind hitelesek, mert jóelőre elkértem mindenkinek a körülrajzolt kezét, amit kinyomtattam, átrajzoltam műszaki rajzlapra, kinyírkáltam őket és izgatottan vártam, hogy felöltöztethessem velük a karácsonyfánkat. És vannak rajta angyalkák, ugyanannyi ahányan a családból távoztak innen a földről,akik már évek óta csak fentről angyalokként lehetnek velünk, onnan óvják féltőn lépteinket. 

A fa elhelyezése sem a megszokott helyén van, hanem a hálószobánk egyik sarkában, mellettem, ahol mindig velünk vannak. Olyan jó, hogy amikor éjszaka felébredek, felnézek rá, különösen jó érzés kerít hatalmába, olyan megnyugvás tölt el. Együtt vagyunk képletesen.

Először a szalagangyalkák kerültek fel a fára, de ők alig látszottak rajta, ezért gyorsan készítettem még a már meglévőkhöz papírból. Az lett a végleges.

"Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat." (Wass Albert)