Kertelgetés

 Mivel is ünnepelném ezt a számomra jeles napot, ha nem a téltemetővel! Ezzel kezdtem a blogomat, az első bejegyzésben ő szerepel. Azóta sem változott a szerelem iránta! (Na, jó! Én olyan csapodár fajta vagyok, mindig más dobogtatja meg a szívem.)

Pontosan 9 évvel (egy híján egy évtizeddel) ezelőtt kezdtem el a blogomat írni, akkor terápiás jelleggel.Az első kis bejegyzésemet napokig fontolgattam, nézegettem, tanulmányoztam, nagyon ismeretlen terep volt. Visszaemlékezni jó, de kicsit nyomasztó is. Nem szeretek arra az időszakra gondolni, de akkor talán ez segített a nehéz napokat, heteket, hónapokat túlélni. Örülök, hogy akkor belevágtam. Eleinte csak írtam, csak fotóztam, csak tanulgattam ezt, az akkor nagyon hasznos időtöltést, figyelem elterelést, meg nevezhetném ezerféleképpen, hogy mi is volt, mit jelentett akkor nekem ez. Később aztán változott, már nem csupán csak a sajátomra figyeltem, rájöttem (jó sok idő után), hogy itt ismerettségeket, kapcsolatokat is ki lehet alakítani, éppen úgy, ahogy akkor nekem szükségem volt rá. Igen, akkor nem a személyes találkozásokra, beszélgetésekre, más emberek közelségére, kirándulásokra, normális emberi kapcsolatokra vágytam. Akkor a világot csak a kaputól a kert végéig tartó terület jelentette. Áááááá, hagyom is ezt az időszakot! Idővel aztán kezdett kitárulni a világ, sok kedves embert ismerhettem meg általa, akik már szinte olyanokká váltak, mintha mindig ismertem volna őket.  Annyira az életemhez tartoznak már! Olyan jó hogy vannak nekem, hogy vagyunk egymásnak! Mennyit változott a világ ilyen rövidnek tűnő idő alatt!

Eredetileg csak a növényeimnek szántam ezt a blogot, de később olyan vegyeskereskedés lett belőle. Van itt már minden! Lassan majdnem emlékkönyvvé avanzsált elő. Sok-sok növényem már csak emlék, mert közben búcsút vettek tőlem. Időnként  olyan jó visszanézegetni őket, rácsodálkozni a régi kertre, elmélázni rajta, hogy miért is így alakult, mit tettünk jól vagy rosszul..... Aztán idekerültek az utazgatásaink, barangolásaink is. Milyen jó most felidézni ezeket! Van itt születésnapozás, ünnepek, örömök, szomorúságok, kreatívkodás... néha nekem ez igazi kincsesláda, most ebben a nagy bezártságban gyógyír.

 Ha belegondolok, hogy közben sokan el is maradtak, már nem blogolnak, de sajnos olyan is van, aki már csak a felhők fölöttről figyel bennünket. Sokan elcsábultak a facebookra vagy más mozgalmasabb területre, lassan ez a forma is a múlté lesz. Sokszor különböző okból abbahagytam én is, de mindig visszatértem. Most sem vagyok jó formában, nincs miről írnom, jajveszékelni meg nem szeretnék. Majdcsak jön már az igazi tavasz és akkor jobban lesz (Remélhetőleg!) témám, lesz mit megörökítenem. 

Ezen a fotón jól látszik a magból cseperedő kis növényke különböző fázisai. A pici kétlevelesek a legújabbak, ők jövőre lesznek olyan szép szeldelt levelűek, és csak 3. évben hoznak virágot.

Ők véletlenül kerültek ide, a szél segített a magokat ideborítani. Lesz utánpótlás bőven, ha meg nem feledkezem róluk. Nem is baj, mert az idén kevés mag lesz, nem voltak segítők a beporzáshoz. Ez nagyon szomorú! Mi lesz velünk?! Madaraink is jóval kisebb számban jöttek télen az etetőre.

Azért akad már másféle virág is, még ha nem is olyan sok mint más évben. Még csak a korai krókuszok virítanak nálunk. Nem is tudom mikor lesz itt igazi tavasz, amikor már kint dolgozgathatok. Ma reggelre is esett, nagyon nem hiányzott a mi kertünkből! Most néztem az előrejelzést, az sem kecsegtetet sok jóval.