Kertelgetés

Végre, végre megérkezett a tavasz! Olyan jó kint lenni, tevékenykedni, élvezni a kert adta lehetőségeket, megfeledkezni minden másról, még a fájdalmakat is könnyebb elviselni.

Mások már régen megfeledkeztek a hóvirágról, de nálunk még mindig tartja magát

Ezek a kis gyönyörűségek mindig mosolyt csalnak az arcomra. Nem is tudom, miért szeretem őket annyira! A nap minden szakában csodálatosak, de leginkább akkor, amikor kitárják a szirmaikat.

Ez a tüneményes kankalin most is hozza a szívformáját, pedig ez csak a véletlen műve. Biztosan azért, mert tudja, hogy nagyon a szívembe lopta magát. Nem eléggé elítélhető módon, a Kőszegi-hegységből jött velem és azóta már itt-ott kicsinyei is vannak.

A fagy megint nyomot hagyott a gömb kankalinokon

Megkezdődött a kankalinok nyílása is, amit mindig nagyon várok. Most még csak ők kezdték el megmutatni magukat.

Az első nárciszok

A legkorábbi kis tulipán

Ellepték a kertet a tüdőfüvek.... nem bánom, sőt!

Ilyen az, amikor minden össze van zsúfolva a kertben! Szegény kis hangát muszáj lesz kiszabadítani!

Annyira várom minden évben a bangiták virágzását! Naponta többször elmegyek hozzá megcsodálni, megillatolni. Tavaly lemetszettem a felfelé nyúló gallyait és csak úgy ledugtam mellé. Meg is feledkeztem róla, nem locsoltam, nem takartam és mégis élni akart. Ősszel keresek neki egy jó helyet.

Ezt szeretem én, amikor gyönyörű kék az égbolt,  amikor hófehér felhők úsznak fölöttünk, amikor virágba borulnak a fák... Remélem, hogy az idén nem viszi el a fagy a magnóliát!

A babérhanga kezdi kibontani a kis csengettyűit. Úgy sajnálom, hogy a piros elpusztult! Pótolni kellene, de a bezártság miatt halasztani kell. Rendelni nem merek (rossz tapasztalat), szeretem látni amit megveszek.