Kertelgetés

 

"Májusban kell megszületni és októberben meghalni" Nem emlékszem a filmsorozat címére már, de még a tartalma is homályos, egy fotósról szólt. Hogy miért vésődött mégis az emlékezetembe? Akkor még nagyon friss volt apukám halálának a fájdalma, és talán azért ütött annyira szíven. Ő is májusban született és már 19 éve, hogy október 17-én itthagyott bennünket.😭

Csók Ilona: Árnyékban...

Mikor az árnyak egyre nőnek,

Nincs már értéke az időnek.

Egybefolyik nappal és éjjel,

Gondolat röpköd szerteszéjjel.

Kapkodsz utána félve, ijedten,

Jaj, mit akartam? Hova is tettem?

Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,

Holnapra pedig elfelejted.

Régi emlékek, szép gyermekkor,

Mintha ma lenne, mondtad sokszor.

Kedves arcok, akik szerettek,

De a nevüket már elfeledted.

Aztán ha egy név fel fel révül

A múltnak zúgó tengeréből,

Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod

A vonásokat már nem találod.

Utunk végén másképp kell élni.

Őszi avarban csendben lépni.

Amit nem találsz emlékedben,

Keresd ott belül a szívedben.

Halk, rég hallott melódiákat,

És átélhetsz apró csodákat.

Ne kapaszkodj a múltba váltig,

Csak érzéseid őrizd halálig.

Ha szeretni tudsz még, az a lényeg

Mikor az árnyak égig érnek

Ilyenkor mindig beindul a szokásos nagyüzem. Ameddig csak tudom, bírom, addig magam szeretném ezeket a csokrokat elkészíteni. Nem anyagi megfontolásból, hanem érzelmi okokból teszem ezt. Mennyivel egyszerűbb lenne készen megvenni! Közben míg készül minden kedves emléket felidézek magamban, beleadom minden szeretetemet ezekbe az alkotásokba.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem várom meg a halottak napját, hanem kivisszük most a csokrokat és nyugodtan végigjárjuk a nagyszülők sírját is. Így csak magunkra és elhunyt szeretteinkre tudunk koncentrálni, és nem kell senki másra figyelni. Tudom, jó az is, ha régi ismerősökkel találkozunk a temetőben, de most ilyen hangulatban vagyok. Megöregedtem. (Kicsit se vagyok háklis!😏)

Az idén egy kis színt is viszek bele, igaz eléggé visszafogottan. Régebben csak fehéreket vásároltam, majd a krémszín is belopózott közéjük. Még a nyáron láttam meg ezt a két színes tűszirmút, azóta se találkoztam sehol sem ilyenekkel, csak a virágosok által készített csokroknál, pedig nagyon elvarázsoltak, különösen a bronzos. Jövőre időben keresni fogom őket. Az első napon ők készültek, és már mindegyik egy-egy síron van.

Ma csak ennyire voltam képes, mert a temetőbe mentünk ki inkább. Jól tettük, mert gyönyörű idő volt, és kicsit meg is nyugodtam, feltöltődtem.