Őszi távíró
"Kopogott az erdő őszi távírója: hullott a makk a fáról. A kis bölcsők, a magtartó csészék megnyíltak, mert megérett a termés, és a földre kívánkozott. Nem, nem lehetett már bölcsőben tartani a gyerekeket. Addig mocorgott, nőtt, erősödött, hogy egyszer csak pattant valami, és üresen maradt a bölcső, mint ahogy a bölcsők üresen maradnak. A makk lehullott a földre. Egy makk, száz… millió…
És kopogott az erdő őszi távírója.
Szólt a föld, csábított az avar puha ágya, s a makkocskák fejest ugrottak a vágy ismeretlen mélységébe. Volt, amelyik azonnal begurult a levéltakaró alá, volt, amelyik fennmaradt. Volt, amelyik domboldalra hullott, és bukfencezve ugrált lefelé, halálra rémítve egy szunyókáló öreg nyulat, aki éppen friss lucernáról álmodott, és nem káposztáról, ahogy az emberek gondolják, mert a nyúl csak éhhalál előtt öt perccel fanyalodik a káposztára. A nyúl tehát nekiiramodott a domboldalnak, a makk pedig ott maradt a vacokban, amelyet vastagon betakar majd a sok hulló levél, megnyomja a hó, és tölgyfa lesz ott is, ahol eddig nem volt..... " (Fekete István)
Erről a kertünkben nőtt kis tölgycsemetéről jutott eszembe Fekete István egyik művének csodálatos részlete. Lehetne ennél szebben, ennél szemléletesebben írni erről? Mennyi ismeretet meg lehetne tanítani ebből a nyúlfarknyi kis részletből az iskolában! Hol vannak a tankönyvírók? Honnan szedik azt a sok semmiresejó szöveget, amit a gyerekekre (meg a pedagógusokra) zúdítanak? Mennyi lehetőség nyílna a természet, a könyvek, az olvasás megszerettetésére!.... Ááááá, hová jutottam a kis csemetétől?
Hogy miért is ragadott magával ez a kis idézet?
A minap mikor a kertben szöszmötöltem, egy zöld frissen hullott makkocskát fedeztem fel a paradicsomok között. Honnan kerülhetett oda? Ki "ajándékozhatta" éppen a mi kertünknek? A közelben nincs tudomásom szerint tölgyfa. Akkor jutott eszembe, hogy egy pici tölgyfiókát a nyáron már láttam a kertünkben. Először ki akartam húzni, de meggondoltam magam. Nem mintha maradhatna ott, de olyan kis kedves volt, így megkegyelmeztem neki. A mi kertünkben már nem jutna hely egy tölgyfának, ahhoz nagyon kicsi, de majd kitalálom a sorsát.
Téliesítésre várva! Előző nap idehoztuk őket, hogy levigyük a pincébe a fagyosabbakat, de elkezdett az eső szemerkélni, fagyot se jeleztek ide, így még kaptak egy éjszaka "szabadságot". Tegnap aztán lekerültek a téli szunyókálós helyükre.
Őszülünk rendesen! Nagyon szeretem ezeket az őszi "ruhákat"!
És amiért még mindig nem adom fel a kicsi konyhakert mániámat.... Aki kóstolta már a kertben termett, ott helyben levett, csak mosatlanul bekapott paradicsom ízét, az tudja miről beszélek. remélem még nem kapta meg az éjszaka a fagy őket! Megyek is és leellenőrzöm.
Annyira szép ez az idő, az évszakok körforgása, van mire várni mindig, a tavaszra, a jó időre, az őszi színekre. Most nálad is ott van már ezernyi apró szépséggel, lehet tobzódni ☺️ még a hideg reggeleket is szeretem.
VálaszTörlésMa reggelre megkapta a fagy a paradicsomok tetejét, de nem vészes, még használható ☺️
Ugyanígy jártam én is a paradicsomokkal. Még most se szedtem le, várok vele. Jobban esik ott kint eszegetni, meg frissen szedve behozni.
TörlésEz az én évszakom! Nagyon szurkolok, hogy szép hosszú őszünk legyen.
Nekünk is van tölgyfánk, már méteres, kb. úgy került ide, mint a tieteké, szerintem a madarak hozták. Azok a paradicsomok nagyon gusztusosak, kár hogy lassan el kell tőlük köszönni.
VálaszTörlésEgy ideig én is meghagyom még, aztán majd eldől a sorsa.
TörlésNemcsak gusztusosak, szerencsére nagyon ízletesek is. Először ki akartam választani, hogy jövőre melyiket ültessem, de képtelenség választani.