Kertelgetés

 

Őszi hangulat

Öleld magadhoz nyár
Gyengülő melegét!
Hangtalan jön az ősz.
Tegnap még zöld levél
Nap-nap után érzi,
Mint festi sárgára
Ősz ecsetje, a dér.

Sárga lombkorona
Vöröses színre vált.
Rövid átmenet csupán,
S barnára aszalja
Az őszi elmúlás.

Hangtalan jön az ősz,
Ködfátyolt borít
Reggelente a fákra.
Harmat csillogása
Reszketve esik
Hidegen didergő,
Rongyos lombruhára.

Lassan minden levél
Avarrá csendesül,
Hajdanvolt zöldjét
Emlékképként őrzi
Szem írisze ott belül.

Nyirkos hajnali szél
Elfújja napsugár
Gyengülő melegét.
Öleld magadhoz!
Rejts ruhád alá!
Helen Bereg

Az előkertben összeölelkezve az áldott október végi napsütésben. Annyiszor akartam levágni a bangita ágait, de valamiért mindig elmaradt. Most örülök neki igazán, hogy így történt!

Indulástól hazaérkezésig: Áldott szép időt kaptunk a szüleink sírjának meglátogatásához.

Hazaérve ez a kép fogad bennünket. Ezen a fotón alig látszik a Bükk. 

Az ajtón, a kapun kilépve mindig jóérzéssel tölt el a látvány

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el...."

Hazafelé....

Azért még itthon is vannak színek!