A munka nemesít...

 .... akkor minimum gróf kisasszony vagyok.

Lila akácok, minek a szív......

Olyan sokszor hálát adok azért, hogy van kertem, hogy vannak benne növényeim, szépségeim, hogy még úgy ahogy, de bírok is dolgozgatni benne, rendbe tudom tartani, ha nem is úgy ahogy szeretném. Hálás vagyok azért, hogy reggelenként az első utam a kertbe vezethet és ott hallgathatom a madárkórust, legeltethetem a szemem a kerten, ami nagyrészt az én alkotásom. Olyan jó figyelni, nézni, vizslatni, hogy mi változott este óta! Sok sikertelenség, kudarc is van mögötte, de ilyenkor azokról megfeledkezem. Hiába ültetek évről évre töméntelen mennyiségű virágmagot, valahogy nincs szerencsém hozzájuk. Nem csupán a virágmagokkal nincs szerencsém, más magokkal is így járok. 

A hagyma legalább kibújt, ha nem is haladnak sehová. A borsótáblám így fest.... van mivel dicsekedni!Ősszel elvetettem az áttelelő borsót, szépen ki is kelt, túlélték a telet és a tavaszi fagyok elvitték. Ültettem jó korán mellé két sort, hogy majd azok kiváltják az elköszönőket. Nem lett belőle siker. Sebaj, ültettem megint két sort, aminek talán a fele kikelt. Sikerült venni cukorborsó magot, az talán megmarad. Itt meg én voltam a hibás, mert elég ritkásra vetettem az előző kudarcok miatt. Juhéééé! Ennyi magnak az árán úrinő módjára megvehettem volna a piacon is. Tovább is van, mondjam még? Nem mondom! Pozitív akarok lenni minden ellenére!

A paradicsom palánták vígasztalnak, ők még most szépek, várják a kiültetést. Néhányat már kiültettem a hagymák közé és nagy cserepekbe. Valahogy nekem a cserepes verzió jött be, azokban még nem csalódtam. Reméljük ezután sem!

Ezeknek a nagyobbacskáknak is megvan ám a történetük. Jó korán szerettem volna snidlinget meg metélőhagymát ültetni a konyha ablakába. Lestem, vártam, hogy majdcsak kibújnak. Na, snidling egy szál se, de kikelt a komposztból rostált földjében 3 szál paradicsom, a petrezselyemében egy. Meghagytam őket. A petrezselyem jó sűrűn kelt, elég kicsi volt a cserepe. Gondoltam egy merészet, hogy átpalántálom egy nagyobb cserépbe, a paradicsomot meg hagyom benne. Nem volt jó ötlet! A petrezyelymek nem élték túl, csak az az egy szál ami véletlenül a paradicsom mellett maradt. a paradicsomok sokkal szebbek lettek mint amit palántának szántam. Ott van már a bimbócska rajta!

Az agyonig dédelgetett bóbita hagyma.... Reménykedem benne, hogy olyan lesz, mint amit tavaly Piroskától kaptam!

Saját nevelésű palánták nagy cserepekben, vödrökben

Esőcske után

Ültetésre várnak, de még nagyon bizonytalan vagyok a sorrendet, szomszédságot illetően!

Itt is egy kis "átrendezésre" Van, lenne szükség! Csak ne lennék Pató Pálné! Vagy csak ne lennék ilyen nyavalygós öreg!

Kellett egy kis fazon igazítás.... 

.... meg itt is....

... meg itt is...

.... meg itt is!

Amikor eddig eljut az ember lány..... akkor megnézi a munkáját kicsit távolabbról (Mert a fránya derekam miatt időnként muszáj volt leülni) és beindul a fantáziája. A fantázia igen, meg a derékfájás, meg a térdfájás, meg a.... Holnap is nap lesz, és talán akkorra megjön a ihlet is. Vagy nem!

Eddig jutottam a nagy munkával, a többi meg majd csak kialakul valahogy!

Na, itt aztán jól belegondoltam az élet folyásába... vagy csak nagyon elfáradtam.