Az idei első kimozdulásunk volt a mai a Bükkbe. Nagyon hiányzott már, de mindig volt valami, ami miatt lemondtam erről az élményről. Eléggé lefoglalt a kert, meg nem is éreztem magam képesnek a gyaloglásra. Régen terveztem, hogy a sóskázást nem hagyom ki az idén. Tavaly elmaradt valamiért. Nagyon régen járunk ki erre a rétre sóskát szedni, ha jól számolom akkor 30 évnél is régebben. Nekünk ez csak a sóskás rét marad örökre.
Az egri út melletti fasor
Korán jöttünk, sóska még nem nagyon volt, csak olyan picikék. Erre nem gondoltam, mert a kertben már szép nagyok vannak. Hogy miért nem azt szedtük le? Össze se lehet a két sóskát hasonlítani! Ezt nem lehet leírni hogy miért, mert úgy sem érti az, aki nem kóstolta még ezt a finom vadon termőt.
Ilyen kicsik voltak még csak. Azért sikerült egy adagra valót összeszedni. Látszik, hogy itt nem valószínű hogy sok eső lett volna. Máskor itt hatalmas gyenge levelek voltak. Nem nagy kedvem volt hajolgatni, ill. kedvem még lett volna is, de az a fránya derekam! Elindultam lefelé, mert úgy tűnt, mintha lentebb a völgyben nagyobb lett volna a fű. Ott bukkantam rá a sárga mocsári gólyahír folyamra. Le kellett mennem közelebbről is megnézni!
A kidőlt fán túl is folytatódik a sárga folyó
Csodás időt fogtunk ki! Olyan jó volt! A végére befelhősödött ugyan az égbolt, de ennek külön örültem.
Ki találja ki, hogy mit rejet a zsák, amit olyan boldogan viszek?
Hazafelé még megálltunk a Szinva-forrásnál, hoztunk egy keveset a finomságból
Nem volt könnyű lemenni se, de onnan feljönni se
A kis pocsolyától visszapillantva...... az élmény felejthetetlen!
Ilyen mennyiségben, ilyen kis helyen még soha nem láttam a mocsári gólyahírt virítani. Gyerekkoromban az Alsóréten mindig megcsodáltam a patak partján, de ott csak kevés volt belőle. Másik emlékezetes virágzás Jávorkúton volt, egyik legemlékezetesebb erdei iskolás élményeim közé tartozik. Talán a pályafutásom egyik legszuperebb osztályával voltunk ott. Növényhatározós feladat volt az egyik program. Mindenre számítottam a tervezéskor, de arra nem, hogy a hegy tetején ilyen növénnyel találkozhatunk.
Hát nem csodálatos?
Felváltva egymást, egyikünk lent, másikunk fent, és csak fotóztuk a sárga szépségeket!
Bükk, kedves helyek vannak ott számomra :) Ilyenkor egy kicsit irigy vagyok, hogy nektek csak ki kell lépni a kapun és ott vagytok :))
VálaszTörlésÍgy, egy csomóban ennyi mocsári gólyahírt még én sem láttam. Most a túrák során láttam én is nagyon sokat, annyira kedves kis virág, azzal a ragyogó sárgájával messziről fénylik :)
Orsikám, valamikor tényleg csak felszaladtunk itt az utca végén és már ott is voltunk a Bükkben. De jó is volt! Most ezerszer meggondolom, hogy elmerjek-e indulni. Tervezzük, hogy kb. 1 hét múlva visszamegyünk (Talán kicsit távolabbra is), mert kell a lelkemnek.
TörlésÚgy látszik, ez most a mocsári gólyahír éve mindenfelé. Csodaszép volt!
Valamelyik nap elém jött egy videó a békástóhoz vezető tulipánokról. Micsoda látvány volt az is! Biztosan kisétáltál te is oda.
Micsoda napotok volt. Az a kidőlt fás fotó micsoda hangulatot hoz. S a sok gólyahír!
VálaszTörlésGondolhatod milyen csábító lehetett, ha én oda lemásztam! Ráadásul elég meggondolatlanul, mert a férjem a rét másik végén volt. Szerencsére nem történt semmi baj sem, még ki is tudtam jönni onnan. Csodás élmény volt!
TörlésJó fotók...Azok a gyökerek.... Gyólyhir milyen szépséges, főleg ilyen nagy területen!
VálaszTörlés