Májusi kert

 

Nem vagyok teljesen normális! Nem új dolog! Deeee..... Még mindig meglepődök magamon, amikor eme nagy felfedezést teszem. Pl. ma reggel is! Locsolni kell ezerrel, mert eső nincs, a nap tűz, a nyár hirtelen berobbant, a gyenge kis növények kókadoznak, sajnálgatom őket. Minden megég egyik óráról a másikra.(05.20.)

Ki hagyná őket szenvedni mikor ezt látja? (R. Cunningham's és cserjés pünkösdirózsa

A 'Möwe' gyönyörű virágai a nagy hőségtől félárnyékban minden locsolás ellenére😥

Locsolok mindenfelé, húzgálom a slagot...... Na, ez lett a baj ma reggel is! Azért, hogy ne húzzam rá a csövet a virágokra, kicsi cölöpöket verettem le a fordulókba. Igen ám, de mikor hátrafelé menetben van az emberlánya, meg a növényeket nézi, hogy azok meg ne sérüljenek, akkor egy ilyen cölöp nagyon rossz helyen van, nagyon rossz helyen volt! Akkorát estem, hogy azt hittem, hogy soha fel nem tudok onnan állni. Tegnap már a járás is fájt a derekamnak, naaa de, azt most helyretette ez az esés! Ha ez nem történik, akkor most nincs blogbejegyzés! Nem lett volna rá időm.... most van. Az ördög vinné el! Meg az én hülyeségemet is, mert ezt a bajt magamnak kerestem. Ma el szerettünk volna menni a felújított csáti fürdőt megnézni, de így megoldódott ez is. Friss foltokkal azért mégsem! Marad a főzés! Jöhet a töltött karalábé!

Néhány fotó az utóbbi napokból

Azalea mollis 'Gibraltar'

Nem véletlenül vágytam a 'Persil'-kére, még mindig elvarázsol a szépségével

A 'Csardas' illata fenséges

A tűzesők is belelendültek

Az én menedékem, ahol még a derekam fájása is háttérbe szorul, kicsit elfeledkezem róla.

- - - - - -

A bejegyzés befejezéséből nem lett ugyan semmi, mert még ülni se volt jó (Most se!) Azért fotózni még tudok, az még megy. meg a reggeli séták is mindenekelőtt. Ki kell menni megnézni, hogy tegnap estétől mi változott. Nem is tudom, mi lenne velem kert nélkül. Olyan sokszor leírtam már, hogy a covid alatt mennyit segített! Annyi örömet, szépséget, megnyugvást, kikapcsolódást, munkát, néha csalódást, beletörődést, tervezést..... sorolhatnám még tovább is. Kell a lelkemnek! Hálás vagyok érte, hogy van, hogy még dolgozgathatok benne, hogy alakítgathatom, mert ezt állandóan kell.

A mai reggelt is a kertben kezdtem, mert a tegnapi borzalmas szélvihar nyomait meg kellett nézni. Különben is itt kezdem a napom mindig. Imádom a reggeli csendet, nyugalmat, madárdalt hallgatni.

Pl. ezek a szépségek tavaly még elfértek egymás mellett, emelték egymás szépségét, de ez mára megváltozott. Ezzel megint elbíbelődhetem majd rendesen. Ilyen ez! Csinálom, de nem látszik..... bezzeg, ha nem csinálnám, akkor jól látszana.

Indulhat a reggeli séta! Imádom ezeket a kora reggeli fényeket!

Olyan jó innen visszanézni, figyelni amint a napsugarak áttörnek a fák lombjai között!

 A szél a labdarózsa szirmaival beborított mindent.... Olyan szép volt! Az emúlás szépsége.

A R. luteum 'Tunis' egyre szebb, egyre több virágot hoz. Sokáig csak felfelé törekedett, kis véznácska volt. Az illata pedig körbelengi. A haranglábak szeretnek bebújni az ágai közé, ők is kedvelik. Amikor megvettem, akkor a neve miatt tettem, a Nabuccot szerettem volna eredetileg. később pótoltam ezt is.

A 'Nabucco' szépsége semmihez sem hasonlítható!

A főszereplő azért most mégis csak a lila szépség az én házassági évfordulót ünneplő szépségeimmel!

Az utolsó még kicsit várat magára..