Kertelgetés

 

"A kertészkedés dicsősége: kezek a koszban, fej a napban, szív a természetben. A kert gondozása nemcsak a test, de a lélek táplálása is."

Alfred Austin

Amikor ilyeneket látok a kertben, akkor nem érdekel ám, hogy koszos lett a kezem (Nem tudok kesztyűben dolgozni), hogy amikor lehajolok, akkor nem tudok kiegyenesedni, hogy fáj minden porcikám, de kell a lelkemnek. Nem tudom, hogy mi ez, mert sokszor azt mondom, hogy ez az én hülyeségem, mikor a gyűjtött esővíz elfogy, hálózatról kell locsolni, ami talán mindennel összevetve drágább, mintha megvenném. Mégis valami hajt..

Ennyi patiszonom még talán soha nem termett, mint az idén. Ma egy kis rántottra vágytam..... vagy mégsem. Volt egy kis maradék sült csirkemell, de már nem kívántuk azt sem. Így alakult ki a tepsis rántott, töltött sajtos cukkini. Ha már a sütőt be kellett kapcsolni, akkor köretnek sült krumpli lett hozzá.

Elkezdtem ezt a bejegyzést, de abba is maradt (Meg ezen kívül még sok😌), de most megint bezárt bennünket ez a nagy hőség, van egy kis idő a gép elé ülni.

Sok rétesalmánk van, hull is redesen, muszáj valamit kezdeni velük. Tegnap délelőtt egy adagbó dzsúszt készítettem és olyan ízletesre sikerült, hogy ma reggel meg kellett ismételni. Ha minden jól megy, akkor holnap reggel következik a reszelt alma készítése. Jó lesz ez majd télen!

Sajnos, nem csak mi szeretjük a zöldbabot! Ez a csigák műve, de a poloskákat sem győzöm irtani.

A hangyák, darazsak kóstolgattá (volna) Mézédes!

Vilmos körte csak viszonyítási alapként került mellé

Még soha nem tapasztaltam, hogy az éréssel egyidőben ilyen nagyok lettek volna a második kötés termései

A Mutsu almák is hatalmasok már most, de sajnos nagyon sok le is hull közülük. Kedvenc almám

A másik nagy kedvenc! Ízletes, kevésbé savas, vastag a húsa, alig van magja, a héját könnyen le lehet húzni, igazi befőző paradicsom

A fotón nem látszik, de ez a fajta is szép nagy terméseket nevel és szintén savmentes

Itt szeretek újabban üldögélni, ábrándozni, nézni a repülőgépeket, vágyakozni oda időnként

Ezen az ezeréves napozószéken szeretek itt üldögélni, ez mindig itt van nekem. A szilvafáról rápottyant a karjára egy rohadt szilva, jól szétfröccsent és megszáradt rajta.  A fájós lábam meg derekam miatt, meg a lustaság fél egészség, így nem mentem messze törlőrongyért, hanem letéptem a közelben (a mi kertünkben védett növényt) egy csokor csanalat, hogy azzal mossam le. Nem volt egyszerű, mert a folt nagyon ragaszkodott ám a helyére, ugyancsak kellett dörzsölni. És lássatok csodát! Az évek alatt beszürkült szék, amit már mindenfélével próbáltam kicsit elfogadhatóbbá tenni, elkezdett a dörzsölés helyén "fehéredni". Fellelkesültem, hogy lesúroljam, de belefáradtam. Majd, egyszer talán folytatom.

Emlékszem rá, hogy gyerekkoromban anyukám, mindig csanállal mosta ki az 5 lieres uborkás üvegeket, úgy ragyogtak tőle. Én is szoktam. Meg a bográcsot is ezzel mosom ragyogóvá főzés után.