Kertelgetés

 

Meggyesi Éva : Örülni kellene

Örölnünk kellene minden percnek,

amelyet megadott az ég,

megcsodálni az erdőt, réteket,

s szeretni mindent, ami szép.

A fodrozódó víz tükrében,

mikor még szunnyad a világ,

hallgatni, ahogy suttog az erdő,

mikor a szél muzsikál.

A patak vízében megmártózni,

addig, míg nyugalmat találsz,

s megpihenni, hogy érezd újra:

mégis csak szép a világ.

Feledni mindent, ami bántott,

temetni mindent, ami fáj,

s a legutolsó percig hinni, azt,

hogy még száz csoda vár.

Nagyon megérintett ez a vers! Annyira nekem szól!

Az én kis csodáim, akik kicsit eltévedtek, telet vagy tavaszt éreznek.

Másodszor is virágoztak, fittyet hánytak a nagy hőségre.

Annyira szeretem ezeket az árnyliliomokat! Az idén ezek is korábban borultak virágba.

A mahónián ilyen hamar (július elején) még soha nem kezdett ennyire érni a termés, és rengeteg van rajta, szinte lehúzza az ágait.

A vérvirág most is elbűvöl, mint minden évben. Ebben a cserépben most 8 virágot hozott.

A plumbágó kékje nagyon kedves nekem. Még csak most kezd virágozni.

Az ernyős liliom illatát nagyon szeretem. Lassan elvirágzik, de már tolja az újabb virágszárat.

És most örülök, de nem is kicsit! Végre, végre, mi is kaptunk az esőből, ha nem is sokat. Ki a kicsit nem becsüli..... 

Volt felfrissülés, fürdés....

Hihetetlen, szinte egyszer akkorra lett mint reggel volt! Vagy csak én szeretném úgy látni?

 

Őket is kitettem fürödni még időben