A legszebb őszi bükki út (nekem)

Az ősz mindig elvarázsol a csodálatos színeivel. Sokszor nagyon sajnálom hogy éppen nincs kéznél a fényképezőgép, mert olyan jó lenne megörökíteni azokat az utánozhatatlan színeket.
Most véletlenül úgy indultunk el pénteken, hogy eszembe jutott a legutóbbi utunkon megcsodált vadszőlő "zuhatag". Reménykedtem, hogy most sikerül megörökítenem. Ez még pénteken reggel történt. Mindig megnézem az időképet mikor bekapcsolom a gépet. Most is ez volt az első, hiába néztem meg előző nap, meg nem is nagyon voltam rá kíváncsi, mivel erre a napra már előzőleg borús, esős időt jósoltak. Hááát, ez most nem jött be nekik! Szerencsére! Fölöttünk még párafoltok se voltak, és mikor megvirradt, hét ágra sütött a nap.  Igaz, hogy tudtam, túl sok időm nincs, mert ebéd után hozza Fédrát az apja az oviból, de rögtön tudtam, hogy még ezt  az utolsó napsugaras őszi délelelőttöt ki kell használnom. Gyorsan elindítottam egy programot a gépen, mert imádom amikor kint száradnak a ruhák, utánozhatatlan illatot árasztanak a frissen beszedett száraz holmik. Utána aztán gyorsan útnak indultunk a Bükk legszebb útszakaszán át az Öcsémékhez, és a temetőbe.

A Pingyomtetőre felérve ez a kép fogad bennünket. Hát nem csodálatos??? Igaz egy kicsit csalódtam, mert már nem az igazi, néhány nappal ezelőtt pompázatos volt. Meglátszik rajta az utóbbi hűvös éjszakák nyoma, nagyon sok levél lehullott már róla.

Rögtön a bejárat másik oldalán pedig ő áll most már őrt.

Szemben velük ez a csodálatos látvány fogad a reggeli napfényben.

Ez pedig számomra a legszebb erdei útszakasz minden évszakban.

 

Visszafelé még egy vásárlás is belefért az időnkbe. Nagyon jó nap indító volt, rányomta a bélyegét az egész hétvégére. Jó lesz visszanézegetni majd télen ezeket a melengető őszi színeket!