Régi vágyam teljesült a legutóbbi tunéziai utunk alkalmával, végre eljutottam El Jembe. Kellett ez nagyon a lelkemnek mindenféleképpen.
Évek óta terveztem, de valami miatt mindig elmaradt. Most nagyon elszánt voltam az utazást illetően. Csak hajszálon múlott hogy nem maradtam le most is róla.
Már az odautazás is kalandosan indult, de végülis nagyon jól sikerült. Egy velünk együtt nyaraló házaspárral indultunk neki. A taxissal még alkudozni se kellett, mert olyan alacsony árat mondott, hogy el se akartuk hinni. Az autó is kifogástalan tisztaságú volt, a sofőr is szimpatikusnak bizonyult, mi baj lehet még. Már majdnem kiértünk Mahdiából mikor megállt a taxival egy kis szűk mellékutcában, gondoltuk itt fogjalevenni a taxis jelzést, de nem. Egy szót sem szólt csak megindult gyors léptekkel az utcácska vége felé, majd futni kezdett. Egypillanatban megállt bennünk az ütő, majd nevetgélni kezdtünk, hogy lopott autóban ülünk biztosan. Aztán nyugtattuk magunkat, hogy csak haza szaladt. Kis idő múlva jött szembe velünk egy másik autó, megállt mellettünk és a sofőrje elkezdett integetni nekünk. Akkor jöttünk rá, hogy ez bizony a mi emberünk. Intett hogy szálljunk át hozzá, majd elmondta hogy ez a saját autója, mert a taxijával a városon kivül nem fuvarozhat.
Utunk az olajfa ültetvények között, igazi tunéziai településeken át vezetett. Jó volt még így, az elsuhanó autó ablakából is nézni az itt élő embereket. Az feltűnt, hogy errefelé az ültetvények tisztábbak, gondozottabbak, mint az északabbra fekvők. Talán még a falvak sem annyira szemetesek, rendezettebbek. Sok új építkezést láttunk, ami talán a fejlődésüket tükrözi.(Remélhetőleg!)
Végre feltűnt El Jem, és rögtön megláttuk a magasan kiemelkedő amfiteátrumot is! Akkorát dobbant a szívem, majd kiugrott a helyéről! A taxis leállt egy kávézó előtt, ott várt bennünket amíg mi kicsodálkozzuk magunkat. Másfél órában egyeztünk meg hogy visszatérünk hozzá.
Lélegzet elállító volt már az a kép is ami a bejáratnál tárult elénk, pedig itt még nem is érzékeltük annyira a monumentális méreteket. Az épület 149m hosszú, 124m széles és 36m magas, a római kor 3. legnagyobb amfiteátruma (a világon a 6. legnagyobb), 230 körül épült, és egyes leírások szerint soha nem is fejezték be. A küzdőtér 65m hosszú és alatta 16 állatok elhelyezésére szolgáló fülke található.
Kb. 30 000 ember befogadására alkalmas.
Szerencsénk volt, mert szinte alig volt látogató bent, így kedvünkre nézelődhettünk, bolyonghattunk a hatalmas falak között, nem zavart bennünket a túristák tömege. Leírhatatlan élmény volt, ott sétálgatni a föld alatti helységekben, elképzelni hogy mi is történhetett itt, megmászni a magasságokat a fájó derekam ellenére és csodálni a semmihez nem hasonlíthatót.
Kilátás a városra
Úgy elrepült az a másfél óra, hogy szinte észre se vettük. Ez az utazásunk erről lesz emlékezetes, mert végre eljutottam ide is, aminek nagyon örülök. Más dolog képről ismerni, képeket nézegetve elképzelni valamit, vagy ott állni és látni, hogy mennyire más is a valóságban. Most is beleborzongok hacsak rágondolok az ott töltött rövid időre. Boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek!
A taxi oda-vissza: 50TD
Belépőjegy: 8 TD
Fotójegy: 1 TD
Amit így utólag sajnálok, hogy a múzeumba nem mentünk be, pedig ahogy most nézegetem a jegyet, oda is jó lett volna. Sajnos a múzeum távolabb esik tőle és mivel az utastársainknak egészségügyi problémái voltak, igyekeznünk kellett "biztonságosabb" helyre. Na, de majd talán legközelebb, ha egyáltalán lesz még ilyen.
Ezen az utazáson azt is eldöntöttem, ha még újra Tunéziába utazok, akkor csakis Mahdiára, mert a tenger itt a legcsodálatosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése