Gombaszedő kirándulás

Ebben az évben a nagy szárazság miatt (is) elmaradt a gomba szedős erdei sétánk. Pedig nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, jobban, mint a gombát megenni. Na, az sem fog ki azért rajtam, de a gomba keresése, az más! Nagyon szeretek az erdőben bolyongani, és közben élvezni azt a semmihez sem hasonlító illatot. Ilyenkor ősszel pedig különösen jó illat lengi be a tájat. Persze ezt csak most mondom, mert ez van. Télen nem szoktam erdőt járni, ez kimaradt az életemből. Talán csak egyszer voltunk hosszabb téli erdei túrán, egy újévi sétát tettünk Lillafüredről fel Fehérkőlápára, ami elég emlékezetes maradt. A másik emlékezetes kiruccanás is a Szilveszterhez kötődik, amikor a Mátrában Szorospatakon  töltöttünk egy szép hetet a gyerekekkel. Tavasszal majd a tavaszi erdőillat fog tetszeni, nyáron pedig a kellemes hűvös erdei séták vonzanak majd. Mennyi szép emlék jutott most hirtelen eszembe! Persze a gombaszedéstől jó messzire jutottam.
Gyermekkoromban is jártunk gombát szedni Anyukámmal, ami még most is elevenen él bennem. De szép idők is voltak azok! Tavasszal szedtünk tövisalja gombát, majd a finom harmat, a csiperke gombák jöttek, vargányával és társaival. Ősszel pedig az általam nagyon kedvelt potypinka jött. Hogy az utóbbiból mennyit szedtünk mi az Avas oldalában! Apukám kedvence az volt, mikor csak hagymás zsíron megsütötte Anyukám, és ő friss kenyérrel megette, minden köret nélkül. Ma is a számban érzem az ízét! Nekem soha nem sikerül ezt az ízt elővarázsolni, bármennyire igyekszem is.
A napok szép őszi időjárása minket is kicsalogatott az erdőbe, igaz mi csak ebéd után indultunk el, amikor már az igaziak el is adták a korán reggel leszedett gombájukat. Igaz, a fő cél nem is annyira a gombaszedés volt, inkább csak az őszi színes erdő vonzott bennünket. Itt vagyunk a Bükk lábánál, karnyújtásnyira az erdőtől, hát uccu, induljunk csak neki. Felmehettünk volna itt is gyalogosan a salakbányán keresztül, de a derekam miatt nem akartunk erre menni, a könnyebb utat választottuk. Autóval kimentünk a Vadasparkig, ott leparkoltunk és bevetettük magunkat az erdőbe.

Előtte azonban még egy kukkantás a szeretett Bükkünkre.

A Vadaspark melletti úton indultunk el, máskor is erre szoktunk menni.

Ugye milyen csodás a színesedő lombon keresztül bámulni a kék égboltot? (Persze a gomba nem ott van, de....)  Menjünk beljebb egy kicsit az erdőbe, mert az úton biztosan nem találunk semmit! 

Az első őzlábat én találtam, de aztán a szerencse elpártolt tőlem, mert a gombák zömét a párom találta. Végül lett egy kisebb fajta reklámszatyorral. 

Találkoztunk ilyennel is, de őt nem ismertük, így ott hagytuk  másoknak. 

A zsákmányszerzés hevében mindig beljebb, a parkolótól jó messzire kerültünk. Emlegettük is, hogy ennyi gyaloglással a salakbánya felé is mehettünk volna, az meg ugye hazai terep. Visszafelé már nagyon hosszúnak tűnt az út, alig bírtam lépegetni, annyira fájt a derekam. A férjem azon gondolkodott, hogy kimegy az autóért és bejön értem. Persze ezt nem engedtem, mert ide nem hajthat be csak erdészeti jármű. Mindenesetre nagyon élveztük a jó kis kirándulást. 

Hazafelé...

 

Egy jó kis tojásos gombát készítettem a feléből, a másik felét pedig lefagyasztottam. Jó lesz majd télen, ha elővesszük visszagondolni erre a kis kiruccanásra. 

Ezt pedig a kertünkben fedeztük fel a fenyő alatt, jó kis fenyőtinórú gomba. Erről is van egy jó kis sztorim, de erről majd később, ha eszembe jut.