A megemlékezés virágai

Évek óta nálunk ez a szokás, hogy a sírokra szánt virágokat, csokrokat mi készítjük el Ágival együtt. Nem azért, hogy így hatalmas összegeket spórolnánk meg, mert erről szó sincs. Mindketten megtehetnénk hogy a piacon megvegyük a kész csokrokat, de az nem olyan személyes. Megvan ennek a maga varázsa! Előkészíteni a fenyőgallyakat, mahóniát, mindenféle örökzöldeket, amik a kertünkben vannak.

Feldolgozásra várva 

Amikor elkezdtük készíteni hajdanán, akkor még élő virágokat tettünk bele. Időközben rájöttünk, hogy ez sokkal törékenyebb, nehezebb szállítani, több hely kellett hozzá, sokszor a két autóban is alig tudtuk elhelyezni őket, mert sajnos elég sok helyre kell mennünk, nekünk a  közeli hozzátartozók nagy részét már csak a temetőben tudjuk látogatni. Ezért aztán ezek a csokorkészítő alkalmak az emlékezésre is nagyon jók. Mindenkinek személyre szabottan készítjük a sírcsokrot, közben felidézzük a szép emlékeket, az együtt töltött időket... belekötjük szívünket, lelkünket, szeretettel csinosítgatjuk őket. Órákig elbóklászunk velük,  szépítgetjük a művünket. A nap végén aztán jóleső fáradtsággal rendezzük újra őket, gyönyörködünk bennük, lerakjuk a fűbe és ott nézegetjük még sokáig.
Az idén bővült a készítésre váró csokrok száma, de a készítőké is. Betti is csatlakozott hozzánk, így már négyen, a négy lány dolgoztunk mindenről megfeledkezve. Az időjárás is kedvezett nekünk, mert gyönyörű napfényes idő volt, kellemes hőmérséklettel, nagyon jó volt kint lenni a szabadban. Nem is emlékszem rá, hogy volt-e valamikor még ilyen szép időnk a kreatívkodáshoz, mint a mai.

 Készül az első munka

Gondos kezek, elmélyült munka

 

A gyakorlott mozdulatok

Közben egy kis játék Mircikével

Szépen alakulnak a csokrok 

Utolsó simítások

A nagyon szép első munkák 

Mircike is lemeózza a műveket 

Már a kerti házban várják a nagy napot, amikor a sírokra kerülnek 

Megint egy emlékezetes, szép napot töltöttünk együtt, aminek az erkölcsi haszna a legnagyobb. Nagyon boldog vagyok, hogy megadta a sors nekem azt, hogy a "lányaimmal" tölthettem egy ilyen napot, miközben a fiaim is  büszkék voltak az ügyes párjukra és az én kis kreatív unokámra. Remélem ezek az alkalmak  bennük is hasonló érzéseket váltanak ki, és még sokáig folytathatjuk együtt ezt a már hagyománnyá váló kreatívkodást.