A tavasz, a jó idő most varázsol lombot, virágokat a fákra, szinte varázsütésre belombosodnak. Velük ellentétben én lelombozódom. Hogy miért?! Megöregedtem. Lélekben nem, mert sokszor el se akarom hinni, hogy az éveim száma annyi amennyi. Nem érzem. Hajdanán az ilyen korúakat már öreg néniknek néztem. Én még nem érezném magam annak, ha.... És most jön a lelombozódásom oka, hogy a testem már öreg, beteg.... Húúúúúúú, de nehéz ezt feldolgozni!!! Mennék, csinálnám, de nem bírom. Nem engedelmeskednek a lábaim, a derekam... Eddig se volt jó, eddig is kikészítettem a kert több pontjára ülőalkalmatosságot, hogy ne kelljen messze menni leülni, ha össze akarok rogyni. De most!!! Most már egyre rövidebb utat tudok megtenni, nem megy a munka, nem tudok hajolni..... A mai locsolást is félig voltam képes csak megcsinálni, azt is csak segítséggel. Még szerencse, hogy a férjem a helyembe hozta a kis locsolókanna vizet, hogy én tudjak öntözni. Hogy szeretem pedig csinálni! Illetve szeretném. Az utóbbi napokban elgondolkodtam rajta, hogy itt a vége, itt a pont a kertezgetésen. Fűnyírót neki! Nagyon nehéz elfogadni, de a muszáj nagy úr! Hogy hogyan fogom viselni, azt nem tudom. Az eszem azt diktálja, hogy nem szabad tovább erőlködnöm, de a szívem.... hát majd megszokja az is.
Na, nem sírok, mert van még mibe gyönyörködnöm. Még nem lepte el (teljesen) a gaz a kertet. Csak át kell nézni a szomszéd kertbe és rögtön jobban érzem magam. Istenem, mikor ideköltöztünk pont fordítva volt! Akkor Eta néni kertje egy kis paradicsom volt. Aztán lebetegedett, a gyerekek még a gyümölcsöt leszedni se mennek ki a kertbe....... Nem is gondolom tovább.
Egy kicsit vidámabbra váltok.. mert van azért mitől vidámnak is lenni. Juszt is jól érzem magam!
Spenót szedésre készen (finom sajtos-spenótos pennetésztának való)
A hétvégén őt is megkóstoljuk, mert kell a hely a mogyoróhagymának is
A paprika bimbócskája is látszik már
Lollo rosso
Hát nem gyönyörű?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése