2013. április 23., kedd

Tavasz vagy nyár?

Most aztán nehéz eldönteni! Nekem ez az időjárás már inkább a nyarat idézi. Délután még egy kis dörgés is rátett a hangulatra, de inkább csak ijesztgetett bennünket, esze ágában sem volt esni. Pedig reménykedtem benne. Nagyon kellene, mert a föld felszíne vetekszik egy jó kis hepehupás úttal a sok tavaszi csapadék miatt. Tavaszi?! Nem is volt tavasz! Legalábbis nem az igazi értelemben vett és nem  3 hónapos. Alig volt valamicske, és máris nyár lett. Mikor ideköltöztünk, a szomszéd néni azt mondta, hogy esőt csak Pereces felől várhatunk. Hát várhattuk! Nagy szürke borulás kecsegtetett a az eső reményével, a dörgés még egy kicsit rátett, de aztán meggondolta magát, tovább állt. Utána is néztem a időkép jóvoltából. Csak a széle súrolta a város határát, kicsit északabbra áztatta a földeket.
Reggel lementünk a Búza téri piacra, mert itt a miénken jóformán semmilyen palánta nincs, csak 2 virágos árválkodik errefelé, de ők is inkább csak a hét második felébe. Sajnálom hogy nem vittem fotómasinát, mert még az állam is leesett a kínálattól. Igaz, régen jártam ott, de meglepett a felhozatal.Amiért mentünk mégiscsak részben kaptam. Paprika palántát 4 félét is vettem, de padlizsánt nem találtam. Vajon miért nem?! Az enyémek még nagyon picurik, abból még nagyon sokára lesz termés. Elképzeltem, hogy szép nagy, erős palántát fogok venni, legalább kettőt....Nem lett belőle semmi! Sebaj! Majd egy kicsit később.... talán....ha meg nem, akkor megnő az enyém.
Elültettem a palántákat, közben többször is le kellett ülnöm megpihentetni a derekam. Nem mintha sok lett volna a palánta, csak a derekam nem engedelmeskedett... A napom nagy része a nézelődéssel telt el, azt még tudok ülve is. Félek, hogy rossz vége lesz ennek a makacs, múlni nem akaró fájdalomnak. De nem is gondolok rá! Az élet szép, csupa virág minden, csicseregnek a madarak...  Egyszerre borult virágba az egész kert, amit nagyon sajnálok, mert olyan hirtelen vége lesz ennek a szépségnek.


Az idén ő nyitja a sort kedves kis virágával. És milyen csodás színe van!
A cseresznyefa virágai mögött (fölött) vígan úszkáltak fölöttünk a felhők, biztatva egy jó kis eső ígéretével.
Reggel még csupa bimbós ágai voltak, de délutánra hirtelen meggondolta magát hogy nem vár ő se tovább.
Vajon belőlük lesz-e gyümölcs? Mennyi termés kötődik rajtuk? Milyen nyár vár rájuk?
Ők is az utolsók közül valók. Olyan hirtelen elvirágoztak! 
A fenyők alatti kék szőnyeg 
Beindultak a primulák is! 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése