Reggel lementünk a Búza téri piacra, mert itt a miénken jóformán semmilyen palánta nincs, csak 2 virágos árválkodik errefelé, de ők is inkább csak a hét második felébe. Sajnálom hogy nem vittem fotómasinát, mert még az állam is leesett a kínálattól. Igaz, régen jártam ott, de meglepett a felhozatal.Amiért mentünk mégiscsak részben kaptam. Paprika palántát 4 félét is vettem, de padlizsánt nem találtam. Vajon miért nem?! Az enyémek még nagyon picurik, abból még nagyon sokára lesz termés. Elképzeltem, hogy szép nagy, erős palántát fogok venni, legalább kettőt....Nem lett belőle semmi! Sebaj! Majd egy kicsit később.... talán....ha meg nem, akkor megnő az enyém.
Elültettem a palántákat, közben többször is le kellett ülnöm megpihentetni a derekam. Nem mintha sok lett volna a palánta, csak a derekam nem engedelmeskedett... A napom nagy része a nézelődéssel telt el, azt még tudok ülve is. Félek, hogy rossz vége lesz ennek a makacs, múlni nem akaró fájdalomnak. De nem is gondolok rá! Az élet szép, csupa virág minden, csicseregnek a madarak... Egyszerre borult virágba az egész kert, amit nagyon sajnálok, mert olyan hirtelen vége lesz ennek a szépségnek.
Az idén ő nyitja a sort kedves kis virágával. És milyen csodás színe van!
A cseresznyefa virágai mögött (fölött) vígan úszkáltak fölöttünk a felhők, biztatva egy jó kis eső ígéretével.
Reggel még csupa bimbós ágai voltak, de délutánra hirtelen meggondolta magát hogy nem vár ő se tovább.
Vajon belőlük lesz-e gyümölcs? Mennyi termés kötődik rajtuk? Milyen nyár vár rájuk?
Ők is az utolsók közül valók. Olyan hirtelen elvirágoztak!
A fenyők alatti kék szőnyeg
Beindultak a primulák is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése