Végre megérkezett a tavasz!

Meg bizony! Ez ma már nem is tavaszi időjárás volt, beillett volna akár kora nyárinak is. Rövid ujjúban dolgoztam kint a kertben, de még az is sok volt.
"Oh természet, oh dicső természet!
 Mely nyelv merne versenyezni véled?..."  Milyen igaza volt Petőfinek! Nem tudok betelni a látvánnyal, amit a természet néhány nap alatt produkált. Csak ámulok, és csodálkozva figyelem a nagy változásokat, ami egyik napról a másikra történik körülöttünk. Este még semmi nem látszik és a reggeli kerti sétára jönnek sorba a meglepetések egymás után. Annyira el volt maradva a fejlődésben minden, olyan volt mintha soha nem akart volna tavasz lenni.... Aztán varázsütésre egyszercsak itt van, és napok alatt behozza a lemaradását, virágba borít mindent... Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen hirtelen igazi tavasz... pedig megéltem már néhányat!
Ma reggel kitekintve az ablakon, ez a csodás látvány fogadott. Ez a harsány aranyló bokor minden tekintetet magára von. Kettő is van belőle a kertben.

Kicsit közelebbről!

Hát, nem csodás?!

 

És ő?

 A gyümölcsfákat nem tudtuk a tavaszi tél előtt lemosózni, most meg hirtelen olyan gyorsan kipattantak a rügyek, hogy igencsak kellett sietni vele, hogy ki ne csússzunk a "lehetőségből". Szerencsére még a hét elején meg tudtuk csinálni. Azóta virágba borultak a barackfák, és csak úgy zsonganak körülöttük a méhecskék! Csak dolgozzanak is, mert jó lenne ha sikerülne egy kis jóféle lekvárt is főzni.
A többi gyűmölcsfa is ugrásra készen áll a virágba boruláshoz.

A kert tele van ibolyával, olyan illatot árasztanak, hogy hihetetlen!
Na és az odvas keltikék! Eddig nem is vettem észre hogy milyen bódító illatuk van.

 

Beindultak a primulák is rendesen! Nem győzök eleget gyönyörködni bennük.

Az első ígéretes japán azálea bimbó

 

Megy le a nap, ideje bemenni , kipihenni a nap fáradalmait!