Bikali Puchner Kastélyszálló és Élménybirtok

Egyszer régen egy fórumon láttam képeket a szállodáról és az élménybirtokról. Már akkor magával ragadott, és csak titokban vágyakoztam oda, remélni sem mertem hogy egyszer el is jutok erre a csodás helyre. Különösen mióta annyira fáj a derekam, hogy sokszor még a kertbe is alig bírok kimenni.
Amikor elkezdtük tervezni Barnussal és Bettikével a jeli arborétum látogatását, és úgy volt hogy az őszi tunéziai velük tervezett utunk kútba esik, akkor ugrott be ez a lehetőség a hosszabbításra. A gyerekeknek is rögtön megtetszett, így már nem volt kétséges a második állomáshely sem. Azt már mondanom sem kell, hogy az akciós út még vonzóbbá tette! Akkor még nem is sejtettük hogy hová is fogunk menni.
Először Bikalra mentünk, és csak utána az arborétumba. Jó hosszú volt az út, de szerencsésen odaértünk. Barnus nagyon ügyesen vezetett végig, mi pedig Bettikével jól kibeszélgettük magunkat a hátsó ülésen. Gyorsan elszaladt így az idő, sokkal jobban féltem, hogy hogyan fogom bírni a hosszú utazást.  Előre elterveztük azt is, hogy Kakasdon megállunk és megnézzük a Makovecz Imre tervezte faluházat. Érdemes volt! Különleges és nagyon szép.

Itt tartottunk egy utolsó kis fagyizós pihenőt az utca túl oldalán található cukrászdában. Az is egy kis gyöngyszem a csodás kertjével. Megéri benézni ide, meg a mellette lévő parkba is!

Mikor megérkeztünk a szállodába, rögtön szembe tűnt, hogy a recepció nem a kastélyban van, hanem egy külön épületben. Most már értem hogy miért. Hatalmas területen fekszik, és nagyon sokféle igényt kielégítő szálláslehetőséget kínálnak. Erről majd később.
Megkaptuk a kulcsokat, és felderítettük a szállásunkat.

 

Útban a palota felé

A fiatalok a palotában kaptak helyet (ezt választották), egy hangulatos fürdőszobával egybe nyitott szobában.

Ebben az épületben van a törökfürdő (csak 18 éven felülieknek), és a vacsora a csodálatos lovagteremben.

Vacsorázni indultunk, és a török fürdő  mellett vezetett el az utunk. Itt a szabadban, a kertben is vannak napozóágyak, ami jó idő esetén szuper. A legnagyobb melegben is lehet itt hűsölni a hatalmas fák árnyékában.

 

A lovagterem előtti tér 

és bent... Hová is üljünk?

 

A vacsora fantasztikus volt! Soha nem ettem meg a bárányhúst, de mikor a többiek dicsérgetni kezdték a bárányragu levest, én is rászántam magam. És milyen jól tettem! Nagyon finom volt. A férjem szinte mindent végigkóstolt, aki különben elég nagy kritikus hírében áll, de mindent hibátlannak talált. Másnap kicsit meglepődtünk mikor más ízekkel találkoztunk. Meg is kérdeztük a pincértől, hogy miért van ez. Kiderült, hogy másik szakács volt. Megnéztük a dolgozók "tábláján" az előző estit, és azt hiszem hogy a minimum, hogy ideírjam a nevét (jól megjegyeztük) Szabó Szilveszter, köszönjük a finom vacsorát!

Mi a kastély épületében egy lakosztályban voltunk a földszinten, ez a kék szint. (az első emelet a zöld, a felső pedig a virágos)

Az itt lévő étteremben volt a reggeli, így ugyanannyit kellett mindkettőnknek gyalogolni az étkezésekhez. Mindenhol patyolat tisztaság, igényes berendezés, kedvesség fogadott bennünket .... itt tényleg a vendég az úr. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán készültem fel a szálloda megismeréséből, azt hittem hogy van a kastély és ennyi. Hát nem!
 Két éjszakát töltöttünk el ott, de szerintem nem tudtunk minden felfedezni. A kastély és a palota a kert legtávolabbi pontján helyezkedik el, jó kis séta volt mindig, de nem volt zavaró a csendes, kiváló levegőjű szépen parkosított kertben sétálgatni, hallgatni a madarak énekét. A szobrokkal teli parkban mindig felfedeztünk valami újat, valami érdekeset.

 

Egy kis verseny!

Ezeken kívül még van a francia udvarház (szerintem itt vannak a leghangulatosabb szobák). Amíg a fiúk az élményparkban voltak, mi kaptunk a recepción kulcsokat (3 szobához) hogy megnézzük ezeket is, hogy ire legközelebb megyünk, akkorra tájékozottabbak legyünk. Először csak Bettikével ketten derítettük fel a terepet, de szájtátva ámultunk. Legjobban a földszinti kertrésszel is rendelkező tetszett, de kisgyerekeseknek a kuckós lehet az igazi. Elképzeltem, hogy ahol két kisgyerek van, mennyire élvezhetik az itt töltött napokat.

 

A kuckós szoba 

A gyermekközpontúságukat bizonyítja az étkezéseknél rendszeresített játéksarok, ahol a kicsikre felügyelnek amíg a szülők nyugodtan befejezik a reggelit vagy vacsorát.
A fürdőházi szobák, a francia és marokkói fürdő fölött vannak és nagyon szépek ezek is. Mi egy erkélyeset néztünk meg, hááát.... kipróbálnám ezt is. Különösen olyankor, mikor hűvösebb idő van, mert akkor nem kell átmenni egy másik épületbe pancsikázni. Nagyon ötletes és jó dolognak tartom, hogy a marokkói fürdőbe csak 14 éven felüliek mehetnek be, mert akit zavar a gyerek ricsaj, az ott pihenhet kedvére. A francia fürdő rész viszont igazi gyerek paradicsom.

 

A francia és marokkói fürdő kívülről, bent nem fotóztunk (Ezt az egyik vendégház előtt üldögélve fotóztuk)

 

Mi a török fürdőbe szerettünk lenni, itt mindig csend, nyugalom volt, és előfordult hogy csak mi négyen voltunk bent. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy nem kell a szobából hurcolászni a törölközőket, mert minden fördőrésznél adnak mindenkinek.
Vannak még a vendégházak, ami baráti társaságoknak vagy több generációs családoknak ideális. Itt egy szinten 4 szoba található, középen egy nagy közös kandallós társalgóval. Ami még mellette szól(hat), hogy a park közepén van, a ház melletti teraszon üldögélve olyan érzés, mintha az övé lenne az egész kert.

Nem írtam még az élménybirtokon lévő szobákról, mert azokat belülről nem láttuk. Az egyik alkalmazott szerint azok a leghangulatosabbak. Ki kellene próbálni! És akkor most az alkalmazottakról néhány szót. Kivétel nélkül mindegyik nagyon kedves volt (akikkel találkoztunk), előre köszönnek, késségesek.... fantasztikus szellemiség uralkodik az egész birtokon.
Első nap felfedeztük az élménybirtokot, akkor a szálloda vendégei ingyenesen mehetnek be, csak a rendezvények alkalmával kell kedvezményes belépőt váltani. Egy felejthetetlen időutazásban volt részünk!

 

 

 

Másnap a fiúk megnézték a solymász bemutatót, addig mi kimentünk a faluba, és megcsodáltuk a szép parkot.

A szállodával szemben lévő parkban  

Ebédelni bementünk az élménybirtokon lévő kis fogadóba Bettikével, ami megint csak élményszámban ment, amit most nem nagyon ecsetelgetnék itt, de még este is nevettünk rajta. A terv egy kis kenyérlángos kóstolás volt eredetileg, de aztán......  Este pedig mi lányok elmentünk a kurtizánképzőbe, ahol Zinától nagyon sok hasznos információt kaptunk, és diplomát is adott róla, hogy elvégeztük az első kurzust. Nagyon szórakoztató és érdekes volt. (A neve után másra gondolnánk) A fiúk addig a sportközpontban múlatták  az időt amíg mi kiokosodtunk. 

Nagyon kevés volt a két éjszaka, amit itt töltöttünk. Itt nem lehet unatkozni! Ide még vissza kell térni olyan igazi hosszú pihenős időre (vagy más valamiért, de ez még nem publikus)!
Végre teljesült az a vágyunk is, hogyha már a tunéziai utunk nem is jött össze, de itt csodás napokat tölthettünk el Bettikével és Barnussal. Mi lányok jól kibeszélgettük magunkat, és tervezhetjük a következő ilyen szép országjárós utat.