Jeli arborétum

Végre erre is sor került! Nagyon régi vágyam volt már ez, hogy lássam az igazi rododendron virágzást az arborétumban. Mindig közbe jött valami, ami miatt tovább halasztottam az utazást. Nagyon messze van hozzánk, ezért egy nap alatt nem lehet megjárni, ezért úgy kellett szervezni, hogy legalább 2 napot ott töltsünk. Barnusékkal vágtunk neki az útnak, útba ejtve Bikalt is. Így rövidebbnek gondoltuk az utat, ha nem itthonról megyünk, ami nem biztos hogy így is van.
Útközben megálltunk Balatongyöröknél a kilátónál és megcsodáltuk a nem mindennapi panorámát. Szívesen időztünk volna még ezen a szép helyen, de igyekeztünk az arborétum felé.

Úgy döntöttünk hogy első nap megyünk be az arborétumba, mivel útba is esett. Meg aztán nem szerettem volna még egy napot várni rá. Add meg Uramisten, de azonnal!  Amikor odaértünk még javában sütött a nap. Legelőször a kint rododendronokat árusító hölgyet látogattuk meg Bettikével, ahol rögtön mellénk szegődött 2 tő rododendron luteum ('Tunis' és'Whitethroat'). Nem volt egyszerű döntés, gyorsan kellett választani, mert minél előbb bent akartunk lenni, de otthagyni se akartuk, mert féltem hogy mire kijövünk már nem lesz ott.

Itt aztán lehetett válogatni, és az árak se voltak vészesek az itthoniakhoz viszonyítva.
Nem tudom elmondani hogy milyen várakozással mentem be a kapun. Aztán jött az első hideg zuhany, a sok elvirágzott azálea látványa.

 Nagyon lelombozódtam, azt hittem hogy láthatom őket,  sajnos elkéstünk. Már egy kisméretű bokornak is örültünk.

 

Ez is milyen szépséges tud lenni!

Milyen jó közelről megcsodálni ezeket a különleges virágokat!

 

Ezt jól megvitattuk!

Az út elején alig volt szép kései virágzású rodi, de aztán ahogy beljebb haladtunk a sétányon  sikerült ámulni, bámulni...

 

A szebb virágok látványának reményében ilyen bozótosban is jártunk, de megérte!

 

Micsoda öröm! 

Ágikám, ekkora lesz a mi babérhangánk is!

Egyetlen fotó sem adja vissza azt a látványt ami ott fogadja az ember lányát. Azok az óriási bokrok! Az a virágzuhatag! Egyszerűen csodás, lélegzet elállító! Ott aztán már csak csalogattak bennünket tovább, egyre beljebb és beljebb.... De aztán jött az újabb hideg zuhany, de ez már eső formájában.... éppen akkor, mikor 

       

egy hatalmas fehér bokrot pillantottam meg... kicsit távolabb pedig sárgákat. 

Visszaküldtem a többieket, hogy el ne ázzanak, én pedig tovább mentem. Arra gondoltam, hogy kanyarodik az út és majd ott én visszajutok a kijárathoz. Na, hát ez aztán nem egészen úgy sikerült! Az eső esett, hol jobban, hol kevésbé.....  én meg csak rohantam előre, mert csalogattak a szebbnél szebb és illatos bokrok. Itt sokkal szebbek voltak, mint az út elején, ahol még a családdal együtt voltunk.

Én meg csak mentem, mentem, gondolván hogy kifelé megyek. Mert útjelző táblákat ugyan nem raktak ki, arra nem gondoltak hogy valaki (mint én is) esetleg nem arrafelé halad amerre szeretne. Nem bántam ugyan, mert rengeteg szépséget láttam, de azért az eső miatt már jó lett volna kifelé irányulni. Az út egyre keskenyebb lett, a bokrok egyre nagyobbak, és itt még javában virágoztak is. Persze azt se tudtam hogy hová dugjam a fényképezőgépet, de közben fotózni is szerettem volna.

 

Hogy ez milyen illatos!!! 

Itt már nagyon esett, de nem volt baj, mert végre találtam egy igazi virágzó azálea bokrot! Milyen gyönyörűséges! 

Leírhatatlan szépség! 

Nem írom le a bolyongásom teljes történetét, de a család már kezdett aggódni értem. Barnus már indult a keresésemre (Tűt a szénakazalban!), mikor megláttak, hogy nem vesztem el. Bőrig áztam! Sebaj! Láttam az arborétumot, még ha nem is teljes pompájában! Hát ezért kell még visszamennünk jövőre is, meg hát az illatos fajták vásárlásáért is, de akkor Csabáékkal, mert az ő csomagtartójukban több virág fér el. Itthon aztán várt az én szépséges saját arborétumom, ami teljes pompájában van. És ráadásul még gyarapodott is egy árnyliliommal Ágikám révén, ami nagyon kedves meglepetés volt. Ez majd egy másik bejegyzés lesz.
Bizony nagyon igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon! Most aztán itthon élvezem a saját arborétumom látványát.