Levelek (nem postai) kicsit késve

Kicsi koromtól kezdve megcsodáltam mindig a leveleket, nagyon szerettem nézegetni a formájukat, sokféleségüket. Ez a mai napig így van. Annyira, hogy eljutottam odáig, hogy ezentúl csak évelőket, levelükkel díszítőket fogok a kertembe telepíteni. Itt van a legújabb szerelem, a Hosták gyűjtése. (már amennyire gyűjtésnek lehet nevezni a mindössze 5 fajtából álló, igaz jóval több tövet számláló állományomat)
Ezek az egyszerű, ám mégis nagyon mutatós növények magukkal ragadtak.

A levelek sokszínűségét nem csak a színük adja, hanem a méretük, a levéllemez szélének sokfélesége (sima, fogas, csipkés, fűrészes), a levélnyél hossza, a levéllemez osztottsága, a tűlevelűek  vagy fűfélék fajta gazdagsága..... mind-mind ámulatba ejtő. A természet olyan csodálatos, csak az a baj hogy nem vesszük észre azt a sok szépséget ami körülvesz bennünket. Éppen erre nincs időnk! A rohanó mindennapjaink sajnos nem erről szólnak! Most, hogy nyugdíjas vagyok, most van időm ezekre. Nagyon későn került erre sor! Sajnálom, de az idő kereke visszafordíthatatlan! Annak nagyon örülök, hogy a kisunokám már most úgy szemléli a környezetét, hogy észre is veszi annak szépségét. Összeszed minden lehullott levelet, megforgatja, megnézegeti, őrizgeti, becsben tartja. Vajon meddig lesz ez így?! Remélem, hogy ilyen érdeklődő, természetszerető marad!

Egy kis színkavalkád a kertünkből:

 

Podagrafű

 

Díszcsalán

J

Japán kecskerágó

 

Októberka

 

Lollo Rosso

 

Díszcsalán

 

Díszcsalán

Ez még egy nyári bejegyzés, amit nem fejeztem be, de azt sem szeretném ha "elveszne", ezért most teszem közzé. Nincs kedvem befejezni se, de nosztalgiázni jó lesz majd télen.