Életemben először tavaly ültettem 2 tő padlizsánt. Egyiken termés sem volt csak virágzott, a másikon egyetlen termés volt, de az aztán ha kiszámoltam volna a bekerülési költségét, hááát.... Valószínű, hogy nem jó helye volt, nem kaphatott elég tápanyagot, hiába locsolgattam. Nem adtam fel olyan könnyen ám! A tavalyi magaságyás sikerén felbuzdulva magam neveltem palántát.
Innen egyenesen a helyükre, a magaságyásba kerültek a saláták szomszédságába. Éjszakára letakartam őket fóliával, napközben pedig a napsugarak cirógatták őket. Amikor a saláták megindultak, megijedtem hogy elnyomják a "kisebbeket", de tettem róla hogy ne így legyen. Megszabadítottam a kis paprikákat és padlizsánokat tőlük, a konyhában végeztetett be a sorsuk.
A paprikák mögött látszik hogy milyen szépen beindultak a padlizsánok is.
Csodaszép a virága is!
Az első három termésből finom padlizsánkrémet készítettem. Igaz, egy pici hibája volt, de ezzel is tanultam valamit. A neten böngészve találtam egy olyan receptet, amelyikhez grillezni kellett és ez ad neki egy különleges ízt. Nem a különleges íz miatt döntöttem mellette, hanem az őrült melegben nem akartam még sütőt is begyújtani. A kicsit füstös ízű krém nem ízlett annyira, mint a hagyományos, de egyszer ezt is kipróbáltam. 2db már a hűtőben lapul, az egyik elég kicsinyke, de az enyém. Megvárom még hozzá a következőt, és akkor jöhet az igazi hagyományos, jól bevált recept. Most már még a sütő melegét is el lehet viselni majd, különösen reggelenként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése