Lila díszbab Lizától

Drága Lizám, innen is köszönöm neked ezt a kis szépséget! Nagyon sok örömet szerzett nekem a nyáron.
Milyen jó dolog is ez a net! Olyan emberekkel hozza össze a sors, akik hasonlóan gondolkodnak, éreznek, az érdeklődési körük, a hobbijuk megközelítően azonos...  A 21.század nagy újdonsága ez, ahol komoly barátságok születnek anélkül hogy valaha is találkoztak volna. Ilyen barátságokat hozott nekem is a fórumozás, így "ismerkedtünk" össze Lizával is többek között. Sok kis növényke szaporító anyagát kaptam tőle, de azok közül talán a legkedvesebb a lila virágú díszbab. Már amikor kibontottam a hüvelyből a magokat, akkor látszott rajtuk, hogy nem egy szokványos babocskáról van szó. Apró, kisebb borsónyi, fekete, oldalukon fehér csíkos kis különlegességek voltak. Elültettem gondosan cserépbe őket és nagyon vártam az eredményt. Íme:

Kerestem a megfelelő helyet számukra, de nehezen találtam meg. Végül úgy döntöttem, hogy nyáron kint a medence, a függőágyak környékén töltjük a legtöbb időt. Így kerültek a függőágyat tartó szilvafa köré  néhány karalábé és büdöske társaságában. A kis babnövények mellé támasztékul és védelmül egy-egy mogyoróvesszőcske is került. Na, azt nem volt könnyű kivárni amíg elkezdtek "futni" a babjaim. Sokáig egy helyben toporogtak, még új levelet se hoztak, nem volt rájuk igaz, hogy a gazda szeme neveli. Jócskán megvárakoztattak, de megérte!

 

Már a levelük és a csodálatos, lila száruk is szemetgyönyörködtető volt.

 

Mekkora öröm volt az első bimbócska megjelenése! Pedig akkor még nem sejtettem hogy milyen gyönyörűséges virágot fog bontani.

Na és ez a csodálatos színű termés! Nemcsak a virágával díszített.

Jó helyre ültettem őket, mert a nyár folyamán, a függőágyban pihenve sokat gyönyörködtem bennük. Nemcsak a virágok színe kápráztatott el, hanem a hüvelyek is sokáig rikítottak rajta. Igaz a nagy szárazság őket is megviselte, de annyit tudtam már akkor is, hogy minden szem magot meg kell menteni, és jövőre még többet kell belőlük ültetni, mert igazán elnyerte a tetszésemet. Hát még akkor mi lett volna, ha hozhatja az igazi formáját!
Tegnap, ahogy gyűjtögettem a kertben a magokat, meg szedtem ki az elszáradt növényeket, őt is ki akartam húzni. Meglepve láttam, hogy tele van apró bimbókkal, de annyival, hogy egész nyáron összesen nem volt rajta ennyi. Most aztán nagyon szurkolok nekik, hogy ki is tudjanak még nyílni.