Mindig érik meglepetések az embert. Ez nagyon igaz! Hát még a kertészkedésre mennyire! Ha vásárolt magot ültetünk, nem biztos hogy az lesz belőle aminek vettük. A sógornőmet is ilyen meglepetés érte. Főző tökmagot vett, de kelt belőle még patiszon is. Így lehet hinni a vásárolt magoknak!
Az én meglepetésem (nekem) még érdekesebb volt. Az újabb magaságyásunkba még ősszel belehordtuk a komposztot hogy a tél folyamán kellően tömörödjön benne a talaj. Ebbe kerültek tavasszal a hagymák és a sárgarépák. Rengeteg gyomnövény volt benne, alig győztem őket kiszedegetni. Egyik alkalommal észrevettem a sárgarépák között és a sorközben néhány nem "odaillő" duci sziklevélkét. Annyira kicsik voltak még, nem tudtam eldönteni hogy napraforgó vagy uborkák lehetnek-e. Nem gyomláltam ki őket, megvártam amíg igazi leveleket is hoznak. Meglepetve láttam, hogy ezek bizony sárgadinnyék.
Naponta megnéztem hogy mennyit nőtt, mennyit érett. Nagyon vártam a végeredményt, ami egy mozgalmas hétvége után be is következett. A sok elfoglaltság miatt nem volt időm 2 napig nézegetni, hát majdnem ráfizettünk, mert egy kicsit a forróságban túlérett. Amúgy is az volt már a tervem, hogy mielőtt elutazunk leveszem, és ez lesz a családi vacsoránál a búcsúzkodó gyümölcs.
Íme:
Küllemre teljesen megfelelő, csak az íze nem az igazi! Nem is nyerte el a tetszésünket, de olyannyira nem, hogy ott végeztetett be a sorsa ahonnan indult, a komposztban.
Egy biztos, hogy több dinnye a mi portánkon nem lesz sem ültetve, sem meglepetés növényként!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése