Gyöngyvirágcserje

Először a kácsi fürdő kertjében találkoztam ezzel a szépséges bokorral. Jó párszor megcsodáltam a hatalmas hófehér virágoktól roskadozó hosszú, ívesen lehajló ágakat. Már akkor beleszerettem. Mikor felfedeztem a kertészetben a kicsi "bokrocskát", nem volt egy percig sem kétséges, hogy ő bizony hazajön velem.
Annyira picike volt, hogy nem tudtam felmérni hová is ültessem. Ezért bizony elég közel került a szomszéd ház falához, de most már nehéz lenne megbolygatni, máshová ültetni. Így aztán marad a helyén, de minden virágzás után drasztikus visszavágás következik. Na, meg a döntő tényező az volt az ültetéskor, hogy a házhoz közel legyen,  amikor kinézek tudjak benne gyönyörködni.
Nagyon igénytelen. Alig kap csapadékot a ház takarásában (azért igyekszem pótolni, kedvébe járni), és a talaja is nagyon köves, agyagos... Mégis, ontja a virágokat, növeszti az új hajtásokat. Azért amikor levél trágyázom a többi növényt, ő is kap bőségesen belőle.

 

Kell ettől szebb látvány?