Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sokféle növényt rendeltem katalógusból. Ez arra az időszakra esett, amikor még Anyukám élt és velünk lakott. Nagyon nyitott volt minden újra, kisérletezésekre, ő biztatott
hogy próbáljuk ki többek között (kivi, hagymás írisz, frézia )ezt is. Meg is rendeltük, a leírás szerint nevelgettük, de csak a virágzásig jutottunk el (de azt bőségesen hozott). Valamiért termést fütyült hozni. Azóta gondolkodtam rajta már sokat, hogy mi lehetett az oka. Valószínűleg kevés volt neki a tápanyag, vagy kicsi volt a helye a gyökereknek. Az csüngő ágú volt, így függeszthető kaspóba ültettem.
A mostaninak a tövét egyik régi kertbarát ismerőstől kaptam, de első évben nem volt sikeres a termesztése. Ráhagytam, hogy úgy nőjön, fejlődjön ahogy ő akart. Ez lett a baj, mert meghagytam rajta minden hajtást, és nagyon bokros lett, megint csak a virágokig jutottunk el. Következő évben már figyelmesebb voltam, megritkítottam a hajtásokat, de még mindig követtem el hibákat, így csak tojás nagyságú gyümölcsöket nevelt. Ki bánta? Saját termésű pepinom volt a horror áron kaphatóakkal szemben. Szerencsére senkinek nem ízlett a gyümölcse, így több maradt nekem. Nem is értem miért adják olyan iszonyatdrágán ezeket a gyümölcsöket? Egyáltalán gyümölcs ez vagy zöldség? Még azt se tudom.
Az íze éppen nem olyan, hogy nagyüzemi termelésbe kezdenék érte, de nekem ízlik. Egy rossz minőségű sárgadinnyére emlékeztet kicsi egres beütéssel. Egy tövön nem érett be a gyümölcs, úgy vittem le a pincébe, és áttelelt rajta, sőt tavaszra be is érett. Nagyon fontos, hogy jó érett legyen. Én a leszedés után még hagytam pár napig utóérni. Nem tudatosan, inkább csak gyönyörködni akartam még benne, napokig nézegettem.
Ez a jelenlegi állapot, de még mindig sok hajtás van rajta. Arra vártam csak, hogy egy kicsit erősödjenek a hajtások, akkor szaporításra fogom a gyengébbeket használni. Van több kisebb is, azért tartom őket, hogy ajándékozni tudjak belőle. Egy tövet ki fogok tenni a szabad földbe, meglátom melyik halad jobban (Egy kis kisérletezés).
Nehezen indultak meg tavasszal, mert elég korán kitettem őket, biztosan az nem tetszett nekik. Pedig tudom ám, hogy sok víz, sok tápanyag, sok napfény. Erről a főiskolás rajztanárom, drága Dezső bácsi jut eszembe, aki mindig azt mondogatta nekünk amikor festettünk: "Lányok, sok víz, sok festék!" Száz szónak is egy a vége! A leckét tudom, már csak a pepinoknak kell tudni, hogy nekik ezután ennek tudatában kell sok szép gyümölcsöt nevelni. Remélem, ősszel erről tudok majd beszámolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése