A hétvégi vendégséghez vegyes savanyúságot (csalamádét) gyártottam, de természetesen nem bent, hanem kint a kerti házban, megelőzve az ecetes szag terjengését bent. Ha már kint voltunk, akkor kedvet kaptunk egy jó kis paprikás krumpli készítéséhez bográcsban, hogy legyen mivel tesztelni a savanyúságot.
Így kezdődött a kis kalandunk a mókussal. A férjem éppen a tüzet csiholta, mikor valamilyen mozgást vett észre a birsalmafán. (Itt alatta van a "nyári konyhánk") Felnézett a fára és látta, hogy ott van egy kis mókus. Gyorsan fényképezőgépért szaladt, hogy meg tudja örökíteni ezt a nem mindennapi eseményt.Rögtön megfeledkeztünk a főzésről is. Nagyon szurkoltam, hogy addig át ne ugorjon a szomszéd fákra, de akkor még esze ágában sem volt. Ott hűsölt a birsalmafán, láthatóan jól érezte magát. Sejtettük, hogy valaki garázdálkodik a kertben, mert a férjem előző nap kitett egy kis dió maradékot a madaraknak, de ahhoz hogy ők hipp-hopp megegyék, ahhoz elég sok volt. Na, de arra, hogy mókusunk van, gondolni se mertünk! Persze erre is gyanakodhattunk volna, mert a telek végében lévő mogyoró mindig eltűnik mire megérne.
Szerencsénkre, na meg a férjem ügyességének, türelmének köszönhetően hagyta magát fotózni, majd meggondolta magát és odébb állt, a szomszéd fáján pihent tovább.
Ott lapul a lombok között, csak meg kell keresni!
Valaki jön! Jó lesz figyelni!
Itt jó megpihenni a hűs, sima ágakon! Kutya meleg van!
Itt még szunyókálhatnék is egyet (ha hagynának)!
.
Vészhelyzet! Vajon itt is észrevesz?
Innen is jobb lesz odébbállni!
Farkincámmal még integetek a fotósnak
A férjem megint tört diót, több helyre elhelyezte a kertbe, hátha ideszokik és a mi mókuskánk lesz, és így Fédra is meg tudja nézni.
Aranyos! Majd megnézzük!
VálaszTörlés