Tunéziai növényemlékeim

Minden utazásunkról hozok valamilyen emléket, többek között növényeket is. Ezek olyan "szerzett" kincsek. Igaz, nem nagy sikerrel járnak ezek a nem éppen becsületesnek mondható úton megszerzett növények, de mindig kísértésbe esek.  Azt mondják, hogy virágot lopni nem bűn. Én ehhez tartom magam, de nem biztos, hogy akiét megdézsmálom is így gondolkodik.
Ez a tarkalevelű leander már nagyon csábított többször is, hoztam is belőle már, de nem maradt meg. Most is hoztam bőven hajtást (Mahdiáról), hogy jusson a barátnőmnek is. Nagyon szépen megindultak, a Zsuzsi anyukájának módszerével, de a telet csak egy tő bírta ki. Már ez is siker!
A módszerről néhány szót: a leander hajtást alul egy picit be kell hasítani és egy szem búzát a hasítékba helyezni, majd földbe tenni és locsolgatni. Eddig még csak ennél az egynél próbáltam ki, ideje lenne tesztelni a módszert újra.

A romaringokat is Mahdiáról hoztam, az egyik szálloda hosszú kerítése mellé voltak ültetve kívülről. Nagyon szólítgattak engem minden este mikor arra jártunk. Ebből is jött velem néhány hajtás haza. Ez az egy maradt életben. Nincs sok szerencsém a rozmaringokkal, 2-3 évnél egyse bírta még tovább nálam, pedig nagyon szeretném. Amikor még kicsi gyerek voltam, volt a szüleimnek is egy hatalmas nagy bokor. Egy kiszolgált mosófazékba volt ültetve, télen pedig a pinceházban lakott. Amire visszaemlékszem belőle, az a pici kék virágai, a finom illata. Mi nem fűszerként használtuk akkor, hanem dísznövényként. Ha a környékünkön, rokonságban esküvő volt, akkor jöttek kérni belőle ágakat, mert a vőfélynek a kendőjéhez ezt tűzték.
Nem tudom nekem miért nem sikerül életben tartani őket, pedig mindent megteszek érte. Emlékszem halványan, hogy nagymamám nem kényeztette agyonig. Talán éppen ez a titka!

Ezt a két kis majomfa hajtást a Kheops Hotelből hoztam, az anyjukat elfelejtettem megörökíteni. Jobban mondva nem is akartam talán, mert olyan nyárvégi, halódó állapotában volt. Biztosan megfeledkeztek a locsolásáról, mert kicsi apró levelei ahogy hozzáértem elkezdtek lepotyogni. Sokáig a konyhaablak párkányán tartottam őket egy kis vázában, mígnem felfedeztem az élet jelét rajta, a hegyén megjelent egy kis levélke, majd hamarosan a gyökérkéje. Ekkor került cserépbe, de ott megint leállt. Most tavasszal kezdett megint erőre kapni.

 

Ez a növényke szintén a Kheops nem éppen agyonlocsolt példányainak egyike. Rögtön megállapítottam, hogy ez is valamilyen cserjés kövirózsa lehet, és lelki szemeim előtt megjelent, hogy milyen szép kis növényt tudnék én ebből nevelni. 

Na, ebből a képből elég nehéz meglátni a szépségét, mert fénnyel szemben készült a kép. Mindenesetre jobban el lehet képzelni hogy milyen is volt, mintha csak leírnám. Nem volt könnyű "szerezni" belőle, mert az étterem bejáratánál volt, elég nagy volt arrafelé a forgalom. Nem adtam fel! Kettő hajtást hoztam, csak egy maradt meg belőle, és már kezd alakulni.

 

Hammametben a kikötőnél szerettünk sétálgatni, bámulni az elegáns jachtokat. Persze nemcsak azokon akadt meg a szemünk, hanem a sétányon elhelyezett kőedényekben lévő hatalmas aloeverákon is. Addig settenkedtünk arrafelé, mígnem sikerült arról is hajtást szerezni. 

Most nagyon rossz állapotban van szegényke, mert tavasszal a hideg viselte meg, utána pedig a nap égette meg. Bizakodásra ad okot, hogy jönnek rajta a szép hajtások.