Idei sikernövényem, az áttelelő borsó

Egy bejegyzést már írtam róla, de bizony ez megér még egy "misét"! Nem bírok eltelni vele, nem győzöm csodálni. Miért nem terjedt el ez a nagyon hasznos növényke jobban? Vagy csak itt a mi vidékünkön ismeretlen?
A mi soványka földünkben is nagyon szépen fejlődött, olyannyira, hogy kevésnek bizonyult a gallyakból készített "futtató". Készített a férjem egy kis kapaszkodót nekik, amit úgy látom jobb idő esetén ki is használtak volna, de a nagy szárazság kedvüket szegte a további nyújtózkodástól.

Már az előző hétvégén szemezgettünk róla, mert nagyon szeretjük nyersen is. Fédrának pénteken délután is szedegettünk egy pár megtelt hüvelyt. Nagyon finom gyenge, édes szemei vannak. Na, azóta aztán napjában többször megfordulunk mellettük, nassolgatjuk a fincsi vitamint.

 

A borsólevest a mi vidékünkön mindenféle friss zöldséggel (sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, új burgonya, zeller) együtt főzzük. Ezeket hagymás zsíron megpároljuk, majd felöntjük vízzel és amikor készre főztük, szaggatunk bele nokedlit és egy jókora csomó petrezselyemzölddel ízesítjük. Nagyon szeretjük mindnyájan. Most mégis egy másik borsólevest főzök meg az első termésből, és közben emlékeimet idézem fel vele kapcsolatban.
Volt az életemben egy rövid idő, amit a Dunántúlon, Várpalotán töltöttem. Itt egy nagyon kedves idős néninél laktunk albérletben. Tőle tanultam ezt a fajta levest megfőzni, amit nagyon megkedveltünk azóta is. Ez is egy érdekes eset, szívesen emlékszem vissza rá. Az iskolához közel, egy kertesházban laktunk. A néni soha nem szeretett a kertben dolgozgatni, olyan régivágású úriasszony volt. Én pedig örömmel kezdtem el tavasszal felásni, beültetni a kertet. Borsót is vetettem, és mikor eljött az ideje megfőztem. Én voltam a szakács is, elkezdtem megfőzni a borsólevest az általam ismert módon. Anna néni csak nézte gyanakodva, hogy mit csinálok, intelligens módon nem szólt bele. Amikor leültünk ebédelni, akkor vallotta be, hogy ő nem tudta mit is csinálok, csak várta a végkifejletet.  Furának tartotta hogy mindenféléket belepakolok. Ízlett neki és ő is megtanulta az én verziómat. Az ebéd végén mondta csak, hogy legközelebb ő főzi majd az általa ismert borsólevest.
Nagyon egyszerű az elkészítése, nem igényel nagy szakértelmet.
A kifejtett borsót odatesszük főni egészben hagyott (bőséges) új sárgarépával.

Sózzuk, pici cukorral ízesítjük. Amikor megpuhultak berántjuk és nokedlit szaggatunk bele, petrezselyemzölddel ízesítjük. A legfontosabb benne, hogy jó nagy mennyiség legyen belőle.

A hétvégére biztosan meghízik a többi hüvely is, igyekezniük kell, mert jönnek a gyerekek, akkor is borsólevest fogok főzni. (Remélem!)