Rózsáim

Nagyon sokáig nem tartoztak a kedvenc virágaim közé a rózsák, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Egy mezei virágot is hazaviszek ha megtetszik, de valahogy mindig megfeledkeztem a rózsákról. Megcsodáltam őket, szerettem az illatukat is, de a kertészetben mindig elkerültem őket.
Gyermekkoromban, az egyik faluvégi háznál volt egy hatalmas, apróvirágú illatos sárgarózsa-bokor. Az mindig ámulatba ejtett. Aztán a fiuk építkezésekor kivágták, eltűnt onnan is. Azóta se láttam sehol olyat.
A barátnőmék kertjében volt egy fehér színű, szintén kis virágú, nagyon illatos rózsabokor, amiről mindig nagy csokorral szedtünk, a szülők nem bánták, nem tartották értékesnek. Persze, nem csodálom, mert olyan mennyiségű virág volt rajta, hogy észre se lehetett venni az általunk leszedettek hiányát.  Lentebb van a kép, amilyen volt, csak nem ilyen kis bokorral. A miénket mindig alaposan visszavágom, mert nem szeretném, ha elvenné tőlem a kilátást. Szeretem, ha kinézek a konyha vagy a hálószoba ablakon és végig látok az udvaron, kerten.
Néhány éve aztán minden átmenet nélkül elkezdtem őket betelepíteni a kertünkbe. Ők azok, akik hasonlóan a fügéhez, nem szívlelik az itteni teleket. Az idei tél is megtizedelte az amúgy se nagyszámú gyűjteményemet, legnagyobb bánatomra.

Illatos gyönyörűségem 

  Ez valami csoda a maga egyszerűségével!

Ő pedig a nagy kedvenc, ráadásul illatos is!

 Ilyen vagyok kinyílva

 

A színem  és az illatom se mindennapi!

 Eső után, vízcseppesen

 Igazi, mámorító illata van. Kiirthatatlan csoda!

 Nem szeretem ha fotóznak! Mindenkit elvakítok

 

Van néhány mini fajta is, ami valamikor cserepesként kezdte pályafutását. Nagyon hálásak tudnak lenni, semmivel nem érzékenyebbek, mint a többi kerti rokona. 

Valamikor piros bokorrózsa voltam. Hihetetlen ugye? Pedig igaz. Valószínű, hogy ebbe a rózsába oltották a pirosat, de tönkrement, és a tövéről ez fakadt ki.

 Ez gyermekkorom futórózsája. Nagyapámék előkertjében volt egy hatalmas, a falra felfuttatva. Mindig megcsodáltam.  A miénk elég rossz helyen van, mert a szűk bejárat miatt a ház ura mindig megmorogja, hogy összekarcolja a kocsi oldalát. Eddig még mindig be tudott úgy állni, hogy nem történt baj. A rózsa pedig marad! 

És most van egy új szerzeményem is, amit csere-bere révén sikerült begyűjtenem. Vele már régen szemezgettem, a temetőben egy sírra ráborulva láttam, (ott járunk el mellette) de nem vitt rá a lélek, hogy "szerezzek" belőle. A sors kárpótolt érte! Ha megnő megmutatom őt is.