A szemlét a járdára pakolt növényekkel kezdem mindig. A dézsás növényeket tavasszal a kertbe vezető járdára rakom ki, mert nyáron nem használjuk a járdát, a virágoknak pedig nagyon jó helyük van ott. Ezen a tavaszon nagyon sok kárt okozott a korán kitett növényeknek a húsvét körüli fagy. Legjobban a leandereket viselte meg, így aztán különös figyelemmel kísérem az ő fejlődésüket. Most kezdenek magukhoz térni, de a virágzásuk biztosan késni fog.
A leanderek mögött a kertben most virít a fehér bokor rózsa. Olyan illata van. hogy tele van vele az udvar. Különösen este lehet érezni a finom illatát.
A kertkapunál lévő rózsafuttatón is megkezdődött a klematiszok virágzása. Az egyik oldalon már egészen magasra felfutott, de a másik csak nehezen indul be, gondolom a szárazság miatt.
A kertkapuból még mindig a rododendronos rész hívja fel magára a figyelmet. Az utolsó virágok erőlködnek még, a Mollisok már nagyon kevés virággal integetnek a nagy szélben.
Jobbra pedig itt vannak a NAGY kedvencek, a konténeres fügék. Igaz hogy néhány termést ledobtak, de a megmaradtak annál szebbek.
A Fédra-birodalom részlete szépen alakulgat, lassan ki lehet alakítani a babsátrat, mert elkezdtek "futni" a babok.
Rögtön utána a Fédrakert következik, ahol mindig meg kell állnom egy kicsit. Mindig magam előtt látom, és elmosolyodom azon, ahogyan kicsi ügyes kezeivel a magokat szórta, vagy a hagymát dugdosta. Igaz, már két évvel ezelőtt is segített nekem a hagyma duggatásában, és még véletlenül sem tévesztette el hogy hogyan kell helyesen ültetni.
A veteményesnél mindig megállok, elnézelődöm, egy-egy szál gazt kihúzok... mindig szolgál valamilyen meglepetéssel valamelyikük. Most éppen a lila bokorbab virágaira csodáltam rá. Nagyon szépek!
A paradicsomokkal se tudok betelni, hiszen olyan aprócskák voltak amikor kiültettem őket, hogy azt hittem hogy soha nem fognak megnőni. És most már szinte mindegyiken megjelentek a bimbók. Mennyivel becsesebbek, mintha palántát vettem volna!
Itt a képen látszik csak, hogy milyen közel ültettem őket a borsókhoz! Persze, akkor még mindkettő nagyon kicsike volt, nem jól mértem fel a távolságot. Sebaj! Nemsokára kikerül a borsó úgyis, és lesz helyük bőven. Remélem addig kibírják, és nem lesz semmi bajuk. Holnap meg is vigasztalom őket egy kis levél trágyával.
Az egyik szőlőtőke mellett metélőhagyma virágzik. Nagyon szeretem a virágát, olyan szépséges! Most mégsem azért örülök neki, hanem magot szeretnék róla gyűjteni. Tavasszal vettem magot, de nem kelt ki, most a sajátot fogom megpróbálni elvetni.
A paradicsomok mellett van egy sor csokroshagyma, és mellettük a második csapat jégsaláta kapaszkodik. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz a szabadföldbe vetett! A magaságyban lévőkből már egy fejet meg is kóstoltunk.
Első ültetés magaságyban 
2. csapat
Az áttelelő borsó felkarózva, tele hüvellyel
Innen mindig átnézek a szomszéd kertbe, ahol most egy óriási bodza bokor ontja virágait és elárasztja a környéket az illatával.
Visszafelé jövet megállok megszemlélni az "állítólag futó" epremet, aki a medence helyén lakik most, egész nap fényben fürödve. Tavaly csak kínlódott, most legalább termést hoz, ha nem is fut.
Na, és itt tanyázik a szépséges anyák napi virágom is, aki most fogja kibontani az első virágát.felé a másik anyáknapim mosolyog rám a kerti ház elejére felakasztva.
Befelé haladva a másik anyáknapim mosolyog rám a kertiház elejénél.
Hogy én ezt az utat egy nap hányszor megteszem! És mindig látok újat, érdekeset, olyat, amihez le kell hajolni, fel kell fedezni így öreg fejjel. Hiába! Minden nap, minden óra, minden perc tartogat valami újat, és ez nagyon-nagyon jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése