Amikor ideköltöztünk a kertben nem volt kerítés a hátsó szomszédaink felől. Nem zavart minket, sőt volt benne valami különleges. A többi kert is így volt, olyan nagy térnek tűnt, nem voltak korlátok.... olyan érzés volt, mintha minden kert hozzánk tartozott volna. A környékünkön minden kert szebb volt akkor, de igyekeztünk mi is felzárkózni hozzájuk.
A szomszéd nénivel nagyon jó viszonyban voltunk, sokat trécseltünk a kertben. Nagyon szépen rendben tartotta a birtokát, jó volt vele társalogni a házunk, kertünk történetéről. Tőle tudtunk meg nagyon sok érdekes dolgot. Sajnos azóta megbetegedett, nem tud a házból kijönni sem. A gyermekei nem művelik a kertet, nem fér bele az idejükbe. Kicsit zavaró a nyakig érő gaz, és főként az, hogy a szél nagyon sok gyomnak a magját átfújja hozzánk, ez pedig kikel a fű között.
Közben egyre több kerítés készült el a kert részen, többek között a miénk is. Most örülök is neki, mert még az a sima drótkerítés is jelzi a szemnek, hogy a nyakig érő gaz egy más világ. Borzalmas nézni, hogy sorba egymás után mennek tönkre az Eta néni által oltogatott gyümölcsfák, a szőlő elvadult, a fák tetejéig felfutott, a tulipánjai és pünkösdi rózsái már ki sem látszanak a gazból....
De nem is a szomszéd kertről akartam írni, ez nem a mi dolgunk.
Ahogy átmegyünk a kertkapun, jobbra egy kis málnás van, a család nagy kedvence. Kivétel nélkül mindenki szereti a családból. Jókat szoktunk itt legelészni. Mégis ami miatt legjobban becsüljük, az a két kicsi miatt van. Az egyik kicsi a kisebbik fiam, aki a ribizlin és a zöld almán kívül talán még néhány szem szőlőt eszik meg, annyira nem gyümölcsös. A másik kicsi, az Fédra, nagy mennyiséget el tud fogyasztani belőle. A málnák fölé emelkedik most már egy májusi cseresznyefa, ami megint a szívünkbe lopta magát. A csemetéjét a sógornőmék, Éváék kertjéből hoztuk, és láthatóan jól érzi magát. A füves résztől 3 nagy bokor pünkösdi rózsa választja le. A málnabokrok között rengeteg ibolya, nárcisz, hóvirág, gólyaorr, nefelejcs,tulipán, kankalin... lakik még. Ők mire a málna és cseresznyefa belombosodik, nyugovóra térnek. Jól megférnek itt egymás mellett. Van itt még sok kincs, jól elbújva.Pl. Fenyőgally ledugva gyökeresedni, hibiszkusz csemete...
Itt található egy kis szerszámos, lomos vityilló is, ami a régi tulajdonosnak illemhelyként szolgált. Itt tárolunk benzint a fűnyíróhoz, vegyszereket a medencéhez... sajnáltuk elbontani. Takarásként 2 hatalmas tuja áll előtte, és a szomszéd felől egy különleges törzsű birsalmafa. Ennek a törzsén szeret Fédra mászkálni. A keleti oldalánál nagyon jól érzik magukat a dézsás fügék és a tűző napra érzékenyebb növények.
Mögötte van egy lerekesztett rész a tüzelőnek, amit igencsak nem szeretek, de ..... Erről inkább nem írok.
A kapun áthaladva balra van egy jonatán almafa, alatta tulipánok, pünkösdi rózsa, hortenzia..... és egy nagyobbacska füves tér.
Itt kapott helyet a Fédrafa is, mögötte pedig kivi és fügebokor.
Nagyon jó itt csúszdázni is, van hozzá hely bőven. Itt lakik a farakás alatt talált taliga is, megrakva muskátlival. Ezen a képen még csak kicsik, az éjszakai hideg elől felszereltük rá a takarófóliát.
Itt van még a kertiház, ahol nagyon sokat tartózkodunk, sok kellemes ebéd és baráti- családi találkozó színhelye.
. 
A kertiházon felül van a nagy kedvencem, a csodálatos törzsű birsalmafánk. Ez alatt is egy kis füves rész van, ahová nyáron a hintaágyat költöztetjük át a medence helyéről. Itt az árnyékban jó üldögélni, pihengetni. Régebben itt volt a gyerek homokozója, hintája, csúszdája is.
Ezzel szemben van a medence helye, ahol tavasszal és ősszel szeretünk pihengetni, nyáron pedig kiélvezzük a medence adta lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése