A téltemető szaporítása

 

Most, hogy beérett a téltemetőm magja, időszerűnek tartom megosztani másokkal is ennek a kedves kis virágnak a szaporítását. A legegyszerűbb módja természetesen az, ha találunk valamelyik kertészetben gumócskát és azt ültetjük el. Persze, csak akkor, ha találunk, mert nincsenek tele vele a kertészet polcai sem. Marad tehát a magról ültetés, a bonyolultabb verzió.
Nem egyszerű feladat, de nem is nehéz, csak némi türelmet igényel az első virágzás eléréséig. Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, mert elégnek találtam azt, ami nekem van. Több kertbarátnak is adtam már a magjából, de senkinek nem sikerült még eddig növényt nevelni belőle. Ezért kezdtem jobban figyelni a sajátjaimat. Az enyémek az elpergett magból szaporodtak idáig, nem kis utat megtéve eddig. Így jöttem rá a titokra, márha ezt titoknak lehet nevezni.
A magokat  el lehet szórni akkor is amikor beérik, de lehet ősszel is. A kert végében lévő mogyoróbokrok alját szerettem volna benépesíteni velük, ezért mivel volt bőven magom, csak úgy hányaveti módon szétdobáltam ősszel a bokrok alá. Valahol olvastam, hogy csak akkor kel ki, ha rögtön érés után vetjük el. Hát az enyémek erre rácáfoltak, mert egész nyáron egy kis bögrében voltak a polcon a magocskák. Amikor elszórtam őket, egy gereblyével kicsit meghúzgáltam alatta a földet, és ezzel le is tudtam a velük való törődést.
Tavasszal eszembe jutottak és mentem megvizsgálni az eredményt. Mind kikeltek! (gondolom, azért lett belőlük madáreleség is! Ezt arra alapozom, hogy előző évben a kerti ház asztalán hagytam a magokat száradni, aztán csak eltűntek belőle mire mentem. A pelyva maradt a dobozban, innen gondolom, hogy a madaraink találták meg.) Ilyen a frissen kikelt növényke.

Ezután kezdtem a többit megvizsgálni, azokat, ahol az elpergett magból lettek új növénykék. Itt vettem észre, hogy kétféle kicsi magonc van, az egyéves, és a kétéves. Ezek szerint a vetéstől számított 3. évben virágzik.
Ezek friss megfigyelések, minden tudományosság mellőzésével, saját tapasztalat.
Az első éves kis magoncok ugyanúgy viselkednek, mint a "nagyok, nyáron eltűnnek a föld felszínéről, visszahúzódnak. Itt csapják be a tapasztalatlan gazdit, hogy nyugodtan lehet kapálgatni, itt már nincs semmi. Aztán, ha mégis szerencséje van, akkor megússza és tovább élhet.
A kétévesek sem virágoznak még, mert ezek kisebbek, mint az öregebb példányok.

Ezért ajánlatos olyan tavasszal még lombtalan bokor alá ültetni, ahol nem kapálgatunk, mert könnyen áldozatul es(het)nek.
Megéri bíbelődni velük, mert igencsak vidámmá teszik a télvégi napokat a vidám kis fejecskéjükkel, és néhány év múltán szépséges téltemetőmezőnk lehet.