A datolyaszilvámról, mint nagyon kedves növényemről már írtam egy bejegyzést. Akkor az öröm vezérelt, és most úgy látszik hogy a hosszú csalódás után megint örömet akar nekem szerezni.
A gondos takargatás, bugyolálás nem hozta meg a várt eredményt, mert egyre biztosabbá vált tavasszal, hogy nem bírta ki a telet, megfagyott, annyi neki. Nagyon szomorú voltam miatta, hiszen kedves emlék, nem csupán egy hőn áhított fácskáról van szó. A fórumon figyeltem a többiek beszámolóit is, de egyre csak hasonló kudarcokról számoltak be. Ez nem vigasztalt engem, de azért egy kicsit segített elfogadni a tényt, hogy nem erre a vidékre való gyümölcsfáról van szó.
A koronáját megmetszettem és vártam a csodát. Nem hiába! Többször is gondoltam pedig rá, hogy ne csúfoskodjon a kert közepén, állandóan lelkiismeretfurdallást okozva, el kellene onnan távolítani. De csak maradt. Egyszer aztán, mikor a tövéről szedtem ki a gazt, felfedeztem valamit.
Lehet, hogy mégis életben marad a a datolyaszilvám?
A napokban aztán Ágival jobban szemügyre vettük, alaposan megvizsgáltuk. Sok vadhajtást is hozott, azoknak a levele keskenyebb volt, mint ahogy az első képen is látszik. Azokat szépen kitördeltük, és kettő hajtást hagytunk meg rajta. Na, csak erre várt szegénykém, olyan hirtelen megugrott, hogy napok alatt megnőtt és gyönyörű kövér leveleket hozott.
A másfél literes flakon csak a levél nagyságát hivatott igazolni
Tegnap néztem, hát már kis oldalhajtásokat is növesztett. Lehet, hogy mégis lesz datolyaszilvám? Nagyon szeretném!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése