Valamikor régen, már az idejére sem emlékszem, megajándékoztam magam ennek a hálás kisnövénynek a sokadik felmenőjével. Sokadik, mert azóta már számtalanszor "benőtték" a cserepet és szét kellett szedni őket. Nagyon jó dolog az, ha van kéznél egy-egy kis cserepecske nemmindennapi (nekem az) növénykéje, amivel örömet tud szerezni másoknak.
Hogy hálás, ahhoz kétség nem férhet. Az ablakpárkányon lakik, a függöny mögött (vagy előtt), ami miatt kikerül a látóteremből. Ez okozza azt, hogy bizony ő kimarad az öntözésekből. Nem bánja, ő akkor is életben marad és szaporodik kevére. Akkor a legszebb (nekem), mikor benövik a cserepet és néha 5-6 tő is van egy csokorban. Most éppen egy átültetés után vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése