Áttelelő borsó

A kedvenc kis kertészboltomban hallottam először az áttelelő borsóról. Természetesen vettem is belőle rögtön egy csomaggal., Mivel még nem volt felásva a kertünk, csak egy részét tudtam elültetni akkor. Szerencsére! Ugyanis figyelmetlen voltam, nem takartam be rendesen, amit a madaraink ki is használtak. Ahogy kelt a borsó, ők úgy dézsmálták meg.
 A maradék magot a villanyóra szekrényébe tettem be, el is feledkeztem róla rendesen. Ősszel megtaláltam, rögtön próba gyökereztetést rendeztem. Jók voltak, így aztán rögtön el is szórtam őket szept. 26-án a kertben egy kis parcellában. Most több eszem volt mint előzőleg. Rögtön tettem gallyakat a földre, nehogy megint észrevegyék a madárkák, vagy a szomszéd macskák kikaparják.  A vártnál sokkal hamarabb, okt. 3-án már ki is bújtak.

 

 Szépen növekedtek, de közben féltem is tőle, hogy nagyon korán kibújtak, biztosan nem élik túl a telet. Az első képek a kellemes januári időben készültek róluk. Persze aztán jöttek a nagy hidegek, de semmiféle takarást nem kaptak, csak annyi falevelet amit a szél hordott melléjük.  Itt északon nagyon hidegek voltak, már le is mondtam róluk. Félve néztem mikor olvadt le róluk a hó, hogy mi maradt belőlük. Meglepetésemre kibírták a zord telet.
A napokban a levágott szilvafa gallyakat szurkáltam melléjük, hogy legyen miben kapaszkodniuk, mert a hó rendesen lelapította őket. Most kb. 10 cm-es hajtásai vannak.

Most kedvezek nekik egy kicsit. Megérdemlik. Mogyoróvesszőkből hajlítgattam föléjük még kis "fóliavázat" hogy ne nyomja a rájuk terített fólia őket. Egy kis kényeztetésben van részük, hátha gyorsabb növekedéssel hálálják meg. Fédra már nagyon várja, hogy mikor lesz rajtuk borsó. Jó lesz igyekezniük!