Mint szinte minden virágomnak, ennek is története van.
Amikor 19 évvel ezelőtt családiházba költöztünk, egy új világ tárult fel előttünk. Az utcában, ahová költöztünk, mindenki ismert bennünket, mi jóformán senkit. Egy 70%-ban kész házat vettünk meg, a telken óriási építési törmelékkupacokkal, sőt még a szomszéd is otthagyta az övét, mivel az előző tulajdonos megengedte neki, hogy onnan építkezzenek. Szóval, munkánk akadt bőven! Mégsem szegte kedvünket, rendületlenül csináltuk a dolgunkat. Az én szemem előtt csak egy cél lebegett,a szép kert létrehozása. Ami sikerült is. Nemsokára a kertünk csodájára jártak, mert nem sajnáltam a pénzt a növényekért. Akkor kezdett divatba jönni a katalógusból rendelés, amit én jócskán ki is használtam. Megtehettem, mert volt bátorítóm, az édesanyám, aki akkor velünk élt. Sajnos ő segíteni nem tudott a betegsége miatt, de lélekben, biztatásban mellettem állt.
Ekkor tettem szert az utcában sok kertbarátra, cserélgető társra, "virágosbarátnéra". Erre a későbbiekben még vissza fogok térni.
Hogy miért mentem ennyire vissza az időben? Innen indul a szerelemvirágom története is.
Nyáron az egyik ház ablakában megláttam, és rögtön beleszerettem az én gyönyörűségembe. Egy alacsonyan lévő széles ablakpárkány volt telerakva virágzó növényekkel. Egyik nap kint volt a tulajdonos, szóba elegyedtem vele (Addig ő nem tartozott a beszélgető társaimhoz) A városnak ez a része falusias jellegű, itt mindenki köszön a másiknak, ismerik egymást. Megint elkalandoztam a lényegtől!
Szóval, vettem a bátorságot, szóbaelegyedtem vele és rákanyarodtam a kéregetésre. Nem utasított el, de mismásolt. Mivel nagyon érzékeny vagyok, ezt elutasításnak vettem.
Következő tavasszal egy estefelé csengettek.Ahogy kimegyek látom, hogy az én szerelemvirágos ismerősöm állt ott, kezében egy tővel. Úgy megörültem neki, majd kiugrottam a bőrömből. Rögtön el is ültettem jó tápdús komposztos földbe. Nem kaptam hozzá "használati utasítást", csak a csekélyke tudásommal gondoztam. Megadtam neki minden jót, ő pedig meg is hálálta nekem. Szaporodott, világba hozta az új hajtásokat. Nagyobb cserépbe ültettem, még több hajtása lett. Óvtam még a széltől is. Télen a jó meleg, fűtött előszobában lakott. Díszített ő a szépséges leveleivel is, de virágot nagy bánatomra még mutatóba se hozott.
Mígnem egyik nyáron a volt főnökasszonyomnál vendégeskedtem, aki még nálam is nagyobb virágbolond. Az ő kertjében díszelgett egy hatalmas bokor, nagy dézsában, tele virággal. Lenyűgöző látvány volt!
Tőle tudtam meg még a nevét is, addig csak Erzsike-féle virágnak becéztük.
Azóta már nagyon sokat szaporítottam róla, mániákusan dédelgetem őket, és amikor valakinek örömet akarok szerezni, akkor megajándékozom egy ilyen szépséggel. Remélem, úgy örülnek neki, mint én annakidején, amikor az első tövet kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése