Hogy én mennyire szeretem ezt a sokszínű, sok formájú elragadó virágot! Ez is visszanyúlik még a gyermekkoromra. A virágok szeretetét otthonról hoztam, Anyukámtól örököltem. Mennyire szerette a virágokat!
Nekünk akkor még csak az az egyszerű minden falusi kertben virító tulipánunk volt, és a piros telt virágú, ami akkor még ott ritkaságnak számított. Olyan isteni illata volt! Még ma is az orromban érzem azt az érdekes,( nekem) őrölt paprikára hasonlító illatot. Milyen érdekes is a sors! A házunk udvarán találtunk ilyen tövet a nagy dzsumbiban.
Azt írtam már, hogy egy elhanyagolt, szeméttel teli udvart, kertet kaptunk meg, amit éveken keresztül próbáltunk alakítgatni a munka mellett (főként én).
Régebben ki nem hagytam volna hogy tavasszal megnézzem Tapolcán a szebbnél szebb tulipánokat. Amilyen fajta elérhető volt az országban, abból mindből volt ültetve. Órákig el tudtam gyönyörködni bennük. Aztán nem tudom mi történt, de az ottani virágok is egyre silányabbak, egyszerűbbek lettek, már nem volt érdemes kimenni, mert nem volt mit nézni.
Hogy honnan vannak a tulipánjaim? Legnagyobb részét vettem. Nincs vele szerencsém, nem tudom őket sokáig megtartani, mert egyszerűen eltűnnek. Hová lesznek? Mit csinálok rosszul?
Kaptam hagymákat volt tanítványomtól, azokból is alig van már.
Egyik évben Anyósom szomszédjának kertjéből mentettünk meg néhányat, mert nem művelték a kertet, nekik nem kellett, nem szerzett nekik örömet.
Ősszel is vettem egy adagot, amit Fédrácskám ültetett el, mert a derekam miatt nem tudtam lehajolni. Ide kerültek az almafa alá.
Ez a kedves kis picurka is emlék. A férjem munkahelyén holland delegáció volt és ajándékba kaptak tulipánhagymát. Akkor mi még nem kertesházban laktunk, sógornőm és Anyukám kertjébe kerültek. Egyik télen a tulipánok sorján végigment a pocok és megdézsmálta a hagymákat. Ez az egy tő maradt meg belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése