Első találkozásom ezzel a csodával már elég régi keletű. A Búza téren régen, amikor még lehetett mindenkinek árusítani a megtermelt vagy feleslegessé váló portékáit, a piac egy igazi kincsesbánya volt. Nagyon szerettem itt bóklászni, nézelődni, vásárolgatni. Ez hiányzott a legjobban amikor kiköltöztünk családi házba. Messze volt, ritkán szántam rá magam, de azért ha szerét tehettem a hétvégi bevásárlásokat itt ejtettük meg. Ilyenkor aztán megpakoltam a kosaram!
Régről ismertem már azt a hölgyet aki tavasszal mindig megjelent és tejfölös pohárba ültetve árulta a különleges virágait. Tőle vettem a téltemetőt is. Szerencsére költözéskor magammal hoztam a kivi tövére ültetett példányt is. Mai napig is ott van, igaz azóta jól elterjedt már. Ő a tél vége, tavaszváró csodája, már a hó alól elődugja tündéri virágait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése