Hogyan lettem a klematiszok rabja?

Minden az előző házunk udvarának rendezésével kezdődött, na és a fránya katalógusokkal. Akkoriban sok növényt rendeltem ezekből, mert az áruk elérhető volt, és a városban nem találtam olyan üzletet ahol megvásárolhattam volna őket. Arról nem is beszélve, hogy melyik áruda veheti fel a versenyt egy jól megtervezett, gyönyörű  csábító képekkel megszerkesztett katalógussal. Innen választottam első két klemátiszomat  a Nellymosert és a Ville de Lyont. A férjem készített nekik "házi kivitelezésben" íves kaput amire felfuttattuk őket. Sajnos akkor még nem volt digitális fényképező gépünk, ezért nem is tudom őket ide bemásolni.
Gyönyörű lett ahogy a kapun összefutott a kétféle színű növény, roskadozva a sok virágtól. Amikor elköltöztünk ezek ott maradtak, eszünkbe se jutott bármilyen növényt elhozni, mert parkosított kerttel hirdettük a házat. Ezt azóta már százszor megbántam, mert az új tulajdonosnak ezek nem voltak fontosak.
Amikor a jelenlegi házunkba költöztünk nem ez volt sajnos a legfontosabb feladatunk hogy a parkosítással foglalkozzunk. Egy ideig el is felejtettem a klemátiszokat.
Történt aztán, hogy egy szép nyári napon Vincze Kati barátnémékhoz voltunk hivatalosak kerti partira. Éppen ekkor virított náluk az édesanyjától örökölt klemátisz, ami teljesen megbabonázott. Azt hiszem hogy nem véletlenül! Ez lett a kertünkben az első tő.

 

  

Nem sokáig maradhatott egyedül, mert a rózsa futtató mindkét oldalára ültetni kellett. Akkor csak ilyet kaptunk, de a képen nem is egészen ilyen kép volt.

 

Aztán jöttek szép sorban a többiek. Jelenleg  6 tő lakik a kertünkben, de még nem vagyok elégedett a választékkal. Nagyon figyelek, nyitott szemmel járok ilyenkor tavasszal. Hátha!