Ernyős liliom

Ez a történet is nagyon régi, talán a 20. évhez közeledik a kezdete. Amint már előzőleg is említettem, ahogy megismertek az emberek az új lakókörnyezetünkben,úgy fogadtak be minket, és éreztük magunkat egyre jobban. Ez a városrész falusias jellegű. Itt mindenki ismer mindenkit, főként a régi lakók. Különös kapcsolat van az emberek között, szinte baráti. Amikor végigmegyünk az utcán köszönéssel üdvözöljük egymást. Az idősebbekkel még beszélgetni is megállunk (Lassan én is ehhez a korosztályhoz sorolom magam).
Így ment híre annak is, hogy milyen nagy munkát fektettünk a kertünk széppé tételére is. Volt aki eljött megnézni mit is csináltunk. Ez a néni is így tett. Egyik estefelé elsétált az utca másik végéről hozzánk, és mivel ilyenkor általában a kertben voltam, megállt beszélgetni, ismerkedni. Legközelebb amikor hazafelé tartottam (előttük jártunk el) megállított és behívott megnézni az ő kertjét, virágait, még a házba is behívott. Nagyon meglepődtem amikor elmondta, hogy szeretne megajándékozni egy virággal, amiről meg fogom emlegetni.
Megmutatta a hagymácska anyját is, elmagyarázta rajta hogy hogyan kell majd gondoznom.
Nem láttam még addig sehol ezt a virágot. Akkor kezdett leveleket hozni és leginkább egy tengeri hagymára emlékeztetett. A nevét ő sem tudta, csak valamilyen liliom félének mondta. Én sem kutattam utána, sokáig csak Tőzsérnéniféle virág volt a neve. Igaz, néhány évet várni kellett az első virágra, de megérte, mert nagy örömet szerzett, még ha kicsike volt is.
Az utasítása a gondozáshoz az volt, hogy úgy ültessem el a hagymát, hogy legfeljebb a harmada legyen földben. Amikor megjelennek rajta a levelek, akkor úgy locsoljam fölülről, hogy a leveleket is érje víz és úgy csorogjon végig a szárán. Virágzás után lassan csökkenteni kell a locsolást, hagyni kell a leveleket fokozatosan leszáradni, majd a fagyok előtt a teleltetőbe vinni. Egész télen aztán rá se kell nézni, majd csak tavasszal a fagyok elmúltával kihozni és elkezdeni locsolni egy kis jó virágzás indítóval.

Ő az anyatő, amit még Tőzsér nénitől kaptam. Tényleg megemlegetjük róla. Azóta már fentről nézi a szépséges virágát, és figyeli hogy milyen szeretettel bánok vele.
Évek alatt nagyon sok szép virággal örvendeztetett már meg ez a csodálatos ernyős liliom, ami az amarillisz félék családjába tartozik.

Ilyen gyönyörű a levélrozettája, ide kell vizet önteni, mint a broméliáknál. Nagyon szereti!

Ezen a képen látszik, hogy milyen hatalmas. Szinte minden évben 2 virágszárat hoz. Egy száron volt már 14 virág is. A második száron mindig kevesebb virág van. Hosszú időn keresztül díszít, illatozik, egymás után bontja ki a bimbóit, mintha az lenne a célja, hogy minél hosszabb ideig örvendhessünk neki. Pedig én akkor is nagyon szeretem, amikor csak a levelével díszít. Ezért óvom, hogy szélvédett helyen legyen, mert a viharos szelek nagyon megtépázzák és ezzel veszít szépségéből.

Hát nem gyönyörű?!

És miből lesz a cserebogár??? Ezekből a teleltetés után így festő hagymácskákból.

Ezeket bizony a napokban át kell ültetnem egy jó tápdús földbe, hogy a nyáron el tudjam őket ajándékozni. Évek alatt már nagyon sok barátomnak szereztem örömet vele és még sokáig szeretném, ha részem lehetne benne. Tőzsér néni emléke így él tovább egyre több kertben.
A tavasszal sikerült egy rózsaszín hagymára szert tenni, aminek nagyon megörültem. Régóta szerettem volna, de soha nem került utamba. Az egyik áruház polcán ez az egy db. árválkodott, engem várt.

Íme a hőn áhított rózsaszínke!