A szépséges leanderek

Leanderimádatom már nem éppen újkeletű. Sok-sok évvel ezelőtt, talán 20éve is van már, az első szépségemet anyósom barátnőjétől kaptam. Gyönyörű teltvirágú rózsaszínű, a nevét nem tudom. Igaz, a többinek sem, de nem is édekel,mert nálam ez nem lényeges. Akkor még egy 2. emeleti lakás erkélyén lakott, de nem kellett neki sokáig várni, hogy a kert dísze legyen.
Arra se kellett sokat várnia, hogy méltó társa legyen, mert hamarosan megérkezett a következő  szépség hozzá, a hófehér majdnem teltvirágú, de jóindulattal annak is mondható társa.

 

 

Évekig csak kettecskén voltak, és szépségesen cseperedtek, mígnem szinte már kisfa méretűek lettek. Ekkor sajnos jött egy betegség, ami miatt kint maradtak télre a nagyok. Nem is bírták a kiképzést, kihunytak. Szerencsére sokat szaporítottam róluk. Egy részük ment ajándékba, másrészük maradt az én gyönyörűségemre. Azóta aztán mindig csak szaporítom a számukat.
Sokáig kellett várnom egy sárgára, ami nem is igazi sárga, inkább vaníliaszínű, de csodaszép!

 

 

Úgye milyen gyönyörű vagyok?! 

Na, és én? 

Vagy én? 

És én? 

És így?

Vagy így?