Tavaszi hagymásaim

Külön blogot szenteltem a lilomoknak, tulipánoknak és most sorra kerülnek a többi tavaszi hagymások is. Nem mintha őket kevésbé szeretném, mert mindig az a kedvenc amelyik éppen virít. Hát a nárciszok, jácintok most virítanak!
Enélkül is szeretem őket. Nem is kicsit!
Mai napig gondolkodnom kell a nevükön, mert bizony ezek rosszul rögződtek bennem. A mi falunkban a jácint volt a nárcicka, a nárcisz pedig a görbeszuka.  Micsoda név ez egy ilyen gyönyörű kecses virágnak! Brrr!
 A kertünk végében volt a temető a domboldalban, ahová a barátnőimmel gyakran kimentünk ibolyát szedni. Itt a régi sírokon nőttek a nárciszok minden gondozás nélkül. Hiába tetszett már gyerekfejjel is, de innen soha nem szakítottunk volna le egy szálat se. De volt nekünk más hely, ahol aztán kiélhettük a gyűjtő szenvedélyünket. A "Dombon" , ahol anyai nagyszüleim éltek a 2. szomszédjukban volt egy elhagyatott kastélykert. Na, itt aztán volt nárcisz bőven, meg jácint is. Barátnőmmel, aki nagymamámék szomszédjában lakott, nagyon sokat játszottunk ott, szedtük a virágokat. Nyáron aztán felverte a gaz az egész udvart, a kastélyt pedig széthordták a jó emberek. Már csak az emlékeinkben vannak meg ezek a helyek.

Nekünk csak nárciszunk volt otthon, de abból a csodaszép nagy tölcséres fajta. Anyukám vette a hagymáit a piacon. A férjem mentett meg belőle néhány hagymát annak idején mikor a vízvezetéknek ásták az árkot. Azóta sajnos a családiházunk a más tulajdonában van, elcseréltük a szüleink halála után miskolci lakásra.
Sokfélét rendeltem én is, de ezekből kezdünk kifogyni.

 

 

Felirat hozzáadása